Köszöntök mindenkit az oldalamon, Gál Lászlóné Vica vagyok.
Ifjúságsegítő, diplomás csecsemő- és kisgyermeknevelő, jelenleg újra dolgozó kisgyermeknevelő, valamint alkotó–fejlesztő meseterápiás szakpedagógus hallgató.
Egy diabétesszel élő kisfiú édesanyja vagyok.

Az írás nem új terep számomra. Korábban már több bloggal is próbálkoztam, az elsőt kifejezetten szakmai szemszögből indítottam el Barangolások nem csak a Montessori világában címmel. Akkoriban a munkám és a szakmai érdeklődésem állt a fókuszban, ezt az időszakot még a GYES idején kezdtem el.

Az élet azonban közbeszólt.

2019-ben a kisfiam diabéteszes lett, ami gyökeresen megváltoztatta mindennapjainkat – és bennünket is. Egy időre beszűkült a világ: félelemmel, bizonytalansággal, folyamatos készenléttel éltünk. Olyannyira, hogy szinte önkéntes karanténba vonultunk; a biztonságos falakon kívül minden fenyegetőnek tűnt.

Amikor 2020-ban megérkezett a járvány és a lezárások, számunkra ez az állapot már ismerős volt. Furcsa kimondani, de akkor kezdtünk újra élni: kirándulni, kimozdulni, bízni. A diabétesz lassan a mindennapjaink részévé vált – nem eltűnt, de már nem uralt mindent.

Ekkor indítottam el második blogomat, ahol már éreztem, hogy a szakmai játékötleteken túl többről szeretnék írni. Megjelent a néprajz témája is. A gyökerek mindig fontosak voltak számomra: hiszem ezek nem lehúznak hanem megértést adnak.

Azóta újra dolgozom kisgyermeknevelőként, miközben a tanulás, az írás és az alkotás továbbra is része maradt az életemnek. Az évek során egyre világosabbá vált számomra, hogy a néprajz, a mesék, a hagyományok kapaszkodók: olyan gyökerek, amelyek megtartanak akkor is, amikor a világ bizonytalanná válik. Hiszem, hogy a múlt ismerete nem visszahúz, hanem megértőbbé tesz – önmagunkkal, a gyerekeinkkel és egymással szemben is.

A mese pedig talán a legszebb nyelv ehhez. Ez nem menekülés, hanem kapcsolat. Egy olyan közös nyelv, amelyen keresztül kimondható az, ami másképp nehezen lenne elérhető.

 Ez az oldal egy tágabb tér.
Itt helyet kap: a gyereknevelés,
a diabétesz mint élethelyzet,
a néprajz és a gyökereink,
a mesék és az irodalom,
és mindaz, ami az élet "sava-borsa".

Ez a tér nem kész válaszokat kínál.
Hanem kérdez,
figyel,
és megáll egy pillanatra.