Nyomhagyás

Nyáron sem mindig van jó idő, ezért az esősebb napon, a legjobb játék az, amellyel főiskolai éveimben ismerkedtem meg. Ez a nyomhagyás, amely egy fantasztikus dolog.

Gondoljunk csak bele, a gyermekek már születésük óta korlátok közé vannak szorítva, nem tudják kifejezni magukat, akaratuk érvényesítése minimális, hiszen fizikai korlátai vannak. Ám képzeljük el azt az éppen ülni tudó gyermeket, aki állandó feszültségben él, hiszen függ szüleitől, korlátozzák saját képességei. Képzeljük el ezt a teljesen átlagos gyermeket egy óriási papíron, ahol nincsenek korlátok! Adjunk neki festéket! Miért? Mert könnyebb ezzel alkotni, mint ceruzával - minél kisebb, annál inkább célszerű ételfestékkel kevertet. Ne tiltsunk neki semmit! Figyeljük meg az örömöt a gyermek arcán miközben teremt, mikor ő hoz létre valamit! Ne mondjuk neki, hogy mit készítsen! Ahogy nagyobb lesz, adjunk neki lehetőséget minél több eszköz használatára!

Engedjük őket szárnyalni, gondolkodni, élvezzék azt, ahogy hozzá érnek a papírhoz. Segítsük őket abban, hogy már ilyen kis korban is valami aprócska nyomot hagyjon a világban.