Népszokások a Jászságban Téli népszokások

A téli népszokások Márton napjával kezdődtek, mint már előző cikkemben is írtam. Márton nap után kezdődött egy 40 napos böjti időszak, amely az adventi időszakot is magában foglalta.

Advent

Karácsony előtti négyhetes időszakot nevezik adventnek. Ekkor várjuk Jézus eljövetelét születését. 
Az első vasárnap András napjához köthető, hiszen az ehhez legközelebbi vasárnapon kezdődik és december 24-ig tart. A Jászság javarészt katolikus, így ennek vallási szokásait betarotta. Ez javarészt csendes várakozás a nagy ünnepre.
"András bezárta a muzsikát, a kisfarsangot," véget értek a zajos mulatságok, "tilos volt a lagzik tartása, a citerára való járás, s minden más vigadalom." Többet imádkoztak, sűrűbben jártak templomba, a vallásosabb idős asszonyok a családjukat, a fiatalokat is erre nevelték. Böjtöltek, zsír és hús nélküli, olajjal, tejjel készített ételeket fogyasztottak. Az adventi hetek jeles alkalmaiként tartjuk számon András (nov.30), Miklós (dec.6) és Luca (dec.13) napját.
András napján böjtöltek a lányok, hogy megálmodják ki lesz a párjuk. A néphagyományban disznóölő Andrásnak is hívták, mert a téli disznóvágások ezután kezdődtek.

Mikulás

Szent Miklós estéjén, azaz december 6.-án a nagyobb gyermekek vagy a felnőttek felöltöztek Mikulásnak és felkeresték a környék kisebb gyermekeit és játszottak velük. Ez természetesen akkora örömöt váltott ki a kisgyermekekben, mint manapság, amikor a Mikulás meglátogatja őket. Akkor nem volt olyan nagy hagyománya, mint manapság, de általánosságban elmondható, hogy ez is jelen volt. Ilyenkor a kicsik az ablakba tették a cipőjüket, amibe a Mikulás édességet cukorkát és egy piros szalaggal átkötött vesszőnyalábot hozott, ami figyelmeztette a gyerekeket, hogy nem szabad rosszul viselkedniük, mert azt a Mikulás meg fogja tudni.

Luca napja

Szent Luca az asszonyi munkák oltalmazója és megrontója, ezért december 13-án sok szabályt kellett a nőknek betartani. Tilos volt varrni, fonni, mert úgy tartották, hogy bevarrják a tyúkok fenekét és nem lesz tojás. Inkább ruhát fejtettek, bontottak, úgy vélték, hogy ezzel az analógiás cselekedettel arra serkentik a tyúkokat, hogy többet tojjanak. Egész nap heverni kellett a gazdasszonynak, hogy "heverősek, ülősek" legyenek a tyúkjai, sok kis csibe legyen. Jászdózsán ezen a napon többféle magot (kukorica, búza) adott a gazdas - szony a baromfinak, abroncsba vagy földre rajzolt körbe szórta, hogy egy helyre és sokat tojjanak a tyúkok.Luca napja nevezetes volt a boszorkányjárásról is. Ennek az a magyarázata, hogy a Gergelyféle naptárreform előtt az év legrövidebb napja, leghosszabb éjszakája volt, a hosszantartó sötétség kedvezett az ártó hatalmaknak. Jászdózsán úgy védekeztek a rossz lelkek ellen, hogy fokhagymával keresztet rajzoltak a ház és az istálló ajtajára, ablakaira, hogy ne tudjanak behatolni. Ekkor kezdték el készíteni a lucaszéket, amiről a karácsonyi éjféli misén fel lehetett ismerni a boszorkányokat. 

Karácsony

A karácsony az év egyik legfontosabb ünnepe volt. Hatalmas előkészületekkel járt. Pár héttel karácsony előtt már elindultak a gyermeket betlehemezni. Körülbelül az 1950-es évek környékén szűnt meg ez a hagyomány. A nagyobb gyermekek baráti csoportjaikkal járták a várost és szállást kértek a kis Jézus számára. Ezt a kisebb gyermekek nagy örömmel és izgalommal várták. A betlehemezés menete a következő képen zajlott: Bementek a pásztorok a házba és elvetették magukat a padlón, így folyt köztük és az angyalok közt a beszélgetés:

- Kelj föl öreg. Megyünk betlehembe!

- Hová? Meszetes gödörbe?

- Kelj föl öreg. Megyünk betlehembe!

- Hová? A vin tehenbe?

Végül aztán felkelt, és a gyertek Betlehembe hívás után megkérdezték a háziakat "Adnak-e a kis Jézusnak szállást?" amire két válasz lehetett:

"Adunk!" vagy "Annak adunk, nektek nem!" Amikor igenlő volt a válasz elénekelték a mennyből az angyalt és jutalmukat a betlehembe, gyűjtötték, ami általában némi pénz volt.

A karácsonyt megelőző utolsó nap, a december 24.-e volt. Ekkor volt karácsony böjtje, ehhez hagyományos étrend is társult, általában reggel nem ettek semmit, délben pedig bablevest, mákos csíkot. Ezen a napon készültek a karácsonyra, ünnepi ételeket főztek és minden munkát elvégeztek, amit csak kellett, hogy két napig mentesüljenek a munkától. A karácsony napja főként a kisgyermekek számára volt maradandó élmény, ezen a napon kaptak karácsonyfát és ajándékot általában a szülők valamilyen csengővel jelezték, hogy meghozta a kis Jézus az ajándékot. Ördög Emánuel munkájában találtam egy mesterien leírt mintát arra, hogy mit érezhettek a gyerekek karácsonykor, mikor meglátták a fát; "De jó is lett volna még tovább aludni, villant át, de villant ki is az agyamból egyúttal, miután kinyitottam, a szemem előtt ott tündökölt a valóságban az álomszép eddig először látható karácsonyfa.". Ezen a napon a december 24.-én megfőzött ételek kerültek az asztalra, ami húsleves, töltött káposzta, este kocsonya, hurka, béles, kalács. A munka ilyenkor csak a legszükségesebbekre, az állatok körüli elvégzésre, korlátozódott. A rokonok ezeken a napokon felkeresték egymást, elbeszélgettek és eliszogattak.

Suprikálás

            Aprószentek napján, azaz december 28.-án a gyermekeket megvesszőzték, erre két féle adatot is találtam Csete Balázs szerint gyümölcsöt szórtak a földre és, amíg a gyermekek összeszedték, az őket suprikáló, azaz verő emberek ezt mondogatják; "Itt së lëgyën kilís, itt së lëgyën kilís! Ez után mustármagot adtak a gyermeknek vagy aszalt gyümölcsöt, hogy ne sírjanak a verés miatt. Szabó László szerint viszont a nagyobbacska gyermekeket átküldték a szomszédba is, a kisebbeknek csak otthon tették fel az alábbi kérdést; " Hányan vannak aprószentek?" amire kétféle válasz lehetett megfelelő "Száznegyvenezren" vagy "Száznegyvennégyezren meg minden sarokban egy szakajtóval". Ha ezt a válasz a kisgyermek nem tudta akkor veregették csak meg a vesszővel.

 Csete Balázs: A jászkiséri gyermek élete a születéstől a házasságig, Szolnok 1993 
Szabó László: Jászság , Gondolat kiadó, 1982
Gulyás Éva Jászsági évkönyv 2013