Népszokások a Jászságban:        Vízkereszt

 A magyarság egész területén élnek és éltek íratlan szokások, amelynek köszönhetjük kultúránk gazdagságát és identitásunk egy részét. A már fentebb említett témák is kapcsolódnak a népszokások, hiszen a születés, gyermekágy, keresztelés, mind-mind a Jászság tipikus közösségre jellemző hagyományai közé tartoznak. 

Ebben a hónapban azokat a népszokásokat, ünnepeket szeretném bemutatni, amelyek bizonyos évszakokhoz köthetők. Ám mielőtt ezt ismertethetném, fontos megemlítenem, hogy a Jászságban, mint régen Magyarország egész területén, a vallásnak nagyon fontos és meghatározó szerepe volt. Az év ünnepeit az egyház írta elő, ezeknek a napoknak, mint kivételes alkalmaknak különbözniük kellett az egyszerű hétköznapoktól. Az ünnepeken a munkák csak a létfontosságú dolgokra korlátozódtak, mint például az állatok megetetése, vagy a család táplálása. Ezek közé az ünnepnapok közé sorolható a vasárnap is, hiszen erre a napra is készültek, mint más ünnepnapra. Ekkorra kitakarították a házat, kiseperték az udvart, és kiganéztak az állatok alól, az ünnepi ruhákat is előkészítették. A vasárnapoknál nagyobb ünnepek előtt, mint a húsvét vagy a karácsony, még nagyobb készülődés vette kezdetét, ilyenkor kimeszeltek, az ágyneműket is kiszellőztették.

Az év napjait általában valamilyen szenthez kötötték, vagy a szenteknek és Jézusnak az életéhez, a keresztény egyház fontos eseményeihez. A napokat nem dátumban, hanem eseményekben mondták, Szent György nap, András nap, Luca nap, vízkereszt stb. Ezekhez, a névnapokhoz kötötték időjósló cselekményeiket, szerelmi és termékenységi varázslataikat.[1]

Vízkereszt, farsang 

Az év első ünnepe Vízkereszt, amit január 6.-án ünneplünk. Ezt az ünnepet szokás még Epiphania Domini, azaz az Úr megjelenésének, vagy három királyok ünnepének is nevezni.
Vízkereszt a karácsonyi ünnepek zárónapja, ezután kezdődik a farsangi időszak.
A vízkereszt ünnepe három jelentést hordoz: a napkeleti bölcsek eljövetelét, Jézus megkereszteltetését, illetve csodatételét a kánai menyegzőn. 

Az első jelentés a háromkirályok, avagy a napkeleti bölcsek érkezésének ünneplése. Máté evangéliuma (Mt 2,1-16) szerint a háromkirályok a betlehemi csillag által vezéreltetve jöttek keletről Judeába, hogy a zsidók újszülött királyának kifejezzék hódolatukat.
A vízkereszt második evangéliumi története (Mt 3,13-17) szerint, amikor Jézus harmincéves lett, elment a Jordán folyóhoz. Keresztelő Szent János megkeresztelte őt, és Jézus ettől kezdve tanítani kezdett.
Az ünnep harmadik evangéliumi jelenete: Jézus a kánai menyegzőn, édesanyja kérésére, az elfogyott bor pótlására első csodatételeként a vizet borrá változtatta (Jn 2,1).
A Jászságban fellelhető népszokások is ezeket az eseményeket elevenítik fel. Éppen ezért volt szokás ezen a napon a házszentelés. Ezt a szertartást a pap végzi, a felszentelni kívánt házhoz elmegy, imádkozik és a három király kezdőbetűjét rajzolják föl és az adott évet.
A házszentelésen kívül még szokás volt a vízszentelés. A megszentelt víznek gyógyító erőt tulajdonítottak. A megszentelt vízzel gyógyították régen a beteg állatokat, de olykor még az embereket is.
Az ünnepi szokások közé tartozott nem csak a Jászságban a három király járás. Kezetben 3 kisfiú majd később inább három leány öltözött szép ruhába papírkoronával a fején és járt házról házra és énekelte az alábbi dalt:
"Háromkirályok napján,
Országunknak istápját
Köszöntsük énekekkel
Örvendező versekkel.
Szép jel, szép csillag,
Szép napunk támad,
Szép napunk támad..."

Talán ezek mellett a legismertebb hagyomány, amelyet még sokan most is tartanak, hogy ezen a napon kellett a karácsonyfát lebontani. Ezzel a nappal vette kezdetét a farsangi időszak, amelyről következő cikkemben írok részletesebben.

[1] Szabó László: Jászság , Gondolat kiadó, 1982 243p.-250p.

Bathó Edit interjúja Jászsági térségi televíziónak 2021.01.06.