Őseink nyomában: Nagyanyáink nevelő célzatú megjegyzései

A kommunikáció a társadalom egyik legfontosabb jelensége. Sokan úgy válik, hogy ennek segítségével emelkedett ki az ember az állatvilágból. A kommunikáció módját a korábbi nemzedékektől tanulja a gyermek. Itt fontos említést tenni a nyelvjárásról, amely egy adott sztenderd nyelvváltozat aldialektusa, tehát a sztenderdtől csekély mértékben eltérő területi változata Ezek a területi változatok általában kölcsönösen érthetők, viszont egy-egy tájszó nehézséget okozhat. A jász nyelvjárás elég különleges, a palóc és a tiszai típusú nyelvjárás között helyezkedik el. Sólyom Szilvia vizsgálta ezt a nyelvjárást és az alábbi különlegességeket észlelte. Az ó, ő, é hangok helyén többségben a záródó, csökkenő nyomatékú kettőshangzók voltak, nyitódó kettős hangzókra nincs példa, ami a tiszai nyelvjárásra emlékeztet. Az é hang esetében azonban sajátos jelenség figyelhető meg. Bizonyos esetekben zártabbá válik, különböző diftongusokon keresztül az í hang felé hajlik, sőt í-zés is megfigyelhető. Ezeken kívül még megfigyelhető az é hang nyíltabbá válása, ami a korábbi történeti hosszú e-re megy vissza. Egyértelműen megkülönböztethetők az ë fonémák, és a hozzá vezető átmenetek is. Ám fontos megemlíteni, hogy a palóc nyelvjárásra jellemző illabiális a teljesen hiányzik. Ezen tájszólási elemek természetesen az egész beszélt nyelvükre kihatott. Így a gyermekkel való verbális kommunikációban is látható.[1]

A gyermekek nevelése, mint már említettem nem csak a szülők, hanem az egész közösség feladatának tekintette. Ehhez kapcsolódva rengeteg megjegyzés, szólás alakult ki, ami a gyermek neveléséhez kapcsolódik. Például, ha a gyermek nagyon hasonlít valamelyik szülőjére ezt mondják; "Akar a szájábú köpte vóna ki..." A szép újszülöttet így dicsérik, főleg a fiatal édesanyjának az idősebb férfiak; "De szípaza baba! Egyhibavan benne csak. Hogy neménvagyoka zapja."

Az illemre tanításnak is vannak a jászságban bizonyos szólások, amelyeket gyakran használtak a kisgyermek nevelése közben. A köszönésnél " Aggyá' pacsit a bácsinak, de ne a csúnya, hanem a szíp kezeddel!" Az illem betartására való intéshez kapcsolódóan az alábbi megjegyzéseket találtam, ha belép egy gyermek egy házba, és nem köszön, így szólnak rá a gyermekre; "Aggyon Isten jó napot! Vëgye lë a kalapot!" vagy "Ki fija borja vagy te hékás?" Ha a fején marad a kalap a felnőttek így szólnak a gyermekre; "veréb van a kalapod alatt!"

A tisztaságra nevelés is megjelenik a gyermek piszkos, akkor így szólnak rá "únnízel ki, mint aki a malacokkal szopott!" vagy "A tisztaság nagyon fíl tűle!" Azok a gyermekek, akiknek a taknyuk-nyáluk összefolyik, azokra így szólnak a szülők, hogy takarítsa meg magát; "Ki ültek fínyesékné', taknyosékat várjál!"

Az étel megbecsülése nagyon fontos volt az akkori szegényeknél ezért az étkezésekhez kapcsolódva is szolgálni tudok néhány példával kása evéskor, ezt mondták; "Kása isten áldása, akinek nem teccik, nízzen a pallásra!". Ha gyermekeket megkínálják étellel a háziasszony így szól hozzájuk; Ëgyetëk, ëgyetëk, hagyj nőjjön a bëgyëtëk!". Ha a kisgyermek nem akar enni az alábbi módon bíztatják a szülők, hogy megegye, ami a tányérján van. "Na ki lesz az angyal?". Az angyal az lesz, aki legelőször megeszi, azt ami a tányérján van, ilyenkor a szülők vissza fogják a tempót evésben, ezzel is bátorítják a gyermeket, majd ha ő végez először így dicsérik meg; "Tëlëttéa zangyal!". Így buzdították arra a gyermeket, hogy megegyen különböző ételeket; "Aki szereti a kenyérhajat, az szép piros lesz!" vagy"Aki szereti a sárgarépát, az szépen fütyül mëg ínekel!. Ha valaki sokat eszik a családban azt így mondják; "Annyitëszik mintëggy ló!"vagy "Annyit ëszik, mint ëggy huszár regiment!". A szülők mindig figyeltek arra, hogy a gyermek egyszerre nehogy sok vizet igyon, nehogy félre nyelje a vizet, ilyenkor így szóltak neki; "Békanyő a hasadba!"

Ha a gyermek sírt az alábbi módon szóltak rá; "Bőg, mint az anyátlan bornyú" vagy "Itattya az egereket!" Ha hosszadalmasan sír a gyermek így sólnak rá; "Në szűköjj, mint a fába esëtt fírëg!. Ha sokat sír a gyermek így csúfolják ki a szülei; "Ríjjá' mán ëkkicsit, hé, adok ëggy forintot!", "Jobban ríjjá', mer' nem hallom! Mémossë' hallom, a zebedëusodat!" vagy "Haggyá' mán hónapra is abbú a rívásbú'!". Ha a kisgyermek azért sír mert megütötte magát, akkor úgy nyugtatják, hogy megcsókolják a fájós testrészét és azt mondják; "Maj' meggyógyú, mire mënnyasszony/vőlegény lëszël!", "Ebcsont beforr!" vagy ha a keze vagy a lába fáj bekötik a szék lábát és így vigasztalják; "Ne ríjjá kicsikém, bëkötöttem a szék lábát, oszt mán nem fáj a kezed/lábad!". Ha a gyermek megbetegszik, így sajnálják a felnőttek; "Jaj, te Isten báránykája, de sokat szenvecc!" vagy "Ne ríjjá, kisgalambom, maj' mëggyógyít a jó Isten!"

Ha sokat nyűgösködik a gyermek az anyján, így szólnak rá; Eriggy mán jáccani, ne üjj mindig az anyád szoknyáján!". Ha beleszól a felnőttek beszélgetésébe így fedik meg; "Gyerëknek hallgass a neve!". A feleselősnek azt mondják; "De fëlvágták a nyelved, hé!" vagy "Fogd be a lepínyëvődet!". Ha a gyermek valamilyen kárt okoz és nem vállalja érte a felelőséget így korholják meg érte; "Szarnak, kárnak nincs gazdája!". Megfenyegetni általában így szokták a rossz gyermeket; "Ëccër lëssz, ami sosë vót!" vagy "Mëgjárod ëccër!".

Ha a kisgyermeket le akarják fektetni ezt mondják neki a szülők; " Este van má, nyóc óra, ég a világ a bótba!". Ha este nem akar lefeküdni "bagolyszeműnek" hívják és így szólnak rá "Mondd, hogy Jézus! oszt dögöjj!"Ha mélyen alszik akkor "Alszik mint a tej!". Reggel pedig így ébresztik; "Mit álmottá, kiciském? Gömbölyűt. Oszt elgurút?"

A családi körben leggyakrabban az alábbi nevelő célzatú közmondások hangoztak el; "Amit Jancsi mëg nem tanult, nem tuggya aszt János.", "Inkább a gyerek sírjon ma, mint holnap a felnőtt.", "A nagy nevetésnek rívás lesz a vége", "Másénak nebáncsd a neve", "Ki a fillért nem bëcsüli, a forintot nem érdemli.". "Előbb vetni këll, csak azután lëhet aratni.", "Vak monggya világtalannak", "Nincs sënki, akinek tanulni në këllene és sënki, akitű'tanulni në lëhetne." . Folytathatnám még a szólások, mondások körének széles ismertetését a jászoknál, ám terjedelme miatt a legfontosabbakat jegyeztem föl kutató munkám ezen fejezetében.[2] [3] [4] [5]

[1]Sólyom Szilvia: A jász nyelvjárás vizsgálata https://www.karinthy.hu/pages/ib/extended/essay/sly/sly.htm (2012.02.01.)
[2] Földi József: A jászárokszállási beszéd, Új Berea kft. 2010, 138p.-178p.
[3] Molnár István: Szólások, közmondások Jászszentandráson és környékén, Szolnok, 1993
[4] Csete Balázs: A jászkiséri gyermek élete a születéstől a házasságig, Szolnok 1993, 26p.-33p.
[5] Molnár István: Néprajzi gyűjtemény Jász Múzeum Adattár 110-68