Húsvéti gondolatok

Milyen érdekes az ókor rettegett halála, az egyik legbrutálisabb, emberi méltóságtól való teljes megfosztás, amelyet órákig tartó kín és szenvedés követett. Manapság nem is igazán érezzük át mit is jelentett valójában a keresztre feszítés... Isten mégis képes volt ezt a jelképet a szűnni soha nem fogó szeretet szimbólumává változtatni. Ezt jelenti a Húsvét és ez az,ami segít a mi nehézségeinket is könnyebbé tenni... Isten képes a legrosszabb helyzetből is valami csodát alkotni. 

Az én életemben is számtalan kereszttel kell megbirkóznom, talán a legfájdalmasabb volt, mikor kiderült Boti cukorbetegsége. 
Élénken emlékszem a mai napig is arra a kínra, amit az első hetekben átéltem. A kórházban mikor elaludt zokogva imádkoztam " Istenem add át nekem ezt a terhet, hagy cipeljem én! Az én vállam már elbírja a keresztet, de ő még kicsi ehhez!" Nem is tudatosan, de rögtön átéreztem, amit Mária érezhetett. Nyilván a mi problémánk apró ahhoz képest, amit a Szűzanya és fia élt át akkor mégis azt éreztem, amit sok anya érez ha gyermeke előtt egy nehezebb utat lát. Minden este, mikor már mélyen aludt Boti ezek a gondolatok fogalmazódtak imáimban "Ő az én egyetlen fiam, az én csodálatos gyermekem, Istenem ne sújts rá ekkora csapást, könyörgöm az én hibám, az én bűneim miatt ne büntesd őt!" Sírtam könyörögtem, hogy legyen ez az én bajom, csak a fiammal ne történjen semmi. 

Ahogy teltek a napok a kórházban szépen lassan tudatosult bennem a keresztünk. Megnyugodtam picit és rádöbbentem jelenleg még az én keresztem, és az én feladatom nem más, minthogy megtanítsam úgy hordani, hogy számára ez természetes legyen.
Ne éljen sajnálatban, ne magasztalják őt túl azért, mert komplikáltabb életutat jár be, de a legcsodásabb dolgokat legyen képes mindezek mellett is kihozni az életéből. 
Most pár év távlatában már nem érzem azt, hogy büntetés vagy csapás lenne ez. Bizonyára sokkak életéhez képest komplikáltabb, főleg mióta ehhez még a cöliákia is társult. Hazugság lenne azt mondani, soha nem tölt el aggodalommal, nem tartok majd az iskolai évektől, a kamaszkortól vagy amikor el kell engednem a kezét, hogy egyedül csinálja. Hazugság lenne azt mondanom, hogy nem vágyom már arra, hogy az én keresztem maradjon. Ám mostanra lecsillapodott lelkem annyira, hogy tudjam Isten nem büntetésnek szánta és hatalmas dolgokat képes tanítani számunkra általa. 

"Valahogyan a fájdalmat, a veszteséget, a szenvedést, a rosszat -Isten mindezt képes átformálni, azzá,ami soha nem lehetett volna: a kegyelem és a szeretet jelképeivé és emlékműveivé. Ez a mélységes titok arról szól, hogy a sebek és sebhelyek értékessé válhatnak, vagy a kínzó és rémisztő kereszt, a szűnni nem akaró szeretet alapszimbólumává lehet." William P Young