Golyózás

"Azt játszottuk, hogy mindenki gurít egy golyót, és akinek a golyója eltalál egy olyan golyót, ami már oda van gurítva, akkor azé az összes golyó. És sorba gurítottuk a golyókat, már volt a falnál vagy tizenöt golyó, és volt közte két üveg is." (Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk)

Ki ne olvasta volna Molnár Ferenc híres regényének játékát. Az üveggolyózás az elmúlt száz évben szinte teljesen eltűnt a köztudatból. Bevallom én sem ismertem már a játékszabályokat, de hát mit tehet egy anyuka, ha a gyermeke megkérdezi, hogyan is kell játszani ezekkel a szépséges tárgyakkal?
Mivel nem ismertem, így egy teljesen új játékszabályt kreáltam felrajzoltam egy kört egy hatalmas lapra (persze ha udvaron játszuk, akkor elég krétával az aszfaltra ezt tennünk) és az nyer aki minél több golyót tud a körből kiütni. Szerintem egy 4-5 éves gyermek számára ez még bőven kielégítő ügyességi szabályjáték.
Ám nem hagyott nyugodni, így elkezdtem kutatni a témában nagyszüleink, dédszüleink mégis, hogyan játszottak ezekkel. Rengeteg szabályt találtam és különféle módokat erre az igazán egyszerű mégis fantasztikus ügyességi, finommotorikát fejlesztő játékra. Remélem mindenkinek örömöt okozok azzal, hogy a nyári szünet kezdetén kutatásom eredményeit megosztom veletek: 

"Lyukgolyózás: A játék résztvevői 5-8 lépés távolságba egy öklömnyi gödröt mélyítenek a játéktérbe, s egymást váltva gurítanak. A lyukon kívül rekedt golyók a pályán maradnak mindaddig, amíg valaki a lukba nem talál. Ő aztán felszedheti az addig játékba hozo összes golyót, ha ugyanabban a sorozatban már mindenki guríto . Az esetben, ha a sorozatban utána következők közül másvalaki is betalál egyenlő arányban kell osztozniuk. Ha nem lehet maradéktalanul elosztani a nyereményt (például hét golyót háromfelé), a fölös példányok a pályán maradnak. Van ahol azzal a szabálykiegészítéssel játszanak, hogy az elől álló saját golyót egy következő gurításnál, hozzákoccantással is lukba lehet juttatni. 

Koccantó: A játékosok i is felváltva gurítanak az előre meghúzo két vonal közé. A túlguríto golyókat az egyes játszmák (7-7 gurítás) győztesei szedhetik fel. Úgy kell felváltva hármat-hármat görgetni, hogy a saját golyó hozzáérjen az ellenféléhez, de mindke ő a vonalközben (a pályán) maradjon. Ez esetben megérinte golyó a sikeres koccantó zsákmánya lesz, s azt a sajátjával együ felveheti. A játszma győztese mindig az, akinek a hetedik sorozat után a legkevesebb "játékosa" marad a pályán. A játékot az nyeri, akinek a legtöbb játszmát sikerül megnyernie. Egy játék öt, hét vagy tíz játszmából áll.

Araszolás: Lényegében hasonlít a Koccantóhoz, ám i nincsenek pályavonalak és nem kell koccannia a kis gömböknek. Az elnyeréshez elegendő, ha közelebb fut hozzá egy másik golyó, mint a legkisebb játszótárs kifeszíte hüvelyk- és mutatóujja (kisarasz), hüvelyk- és középsőujja (bakarasz), illetve hüvelyk- és kisujja (nagyarasz) hegyei közt mérhető legnagyobb távolság. Arról, hogy melyik arasz lesz a mérték, természetesen még a játék kezdete elő meg kell állapodni.

Sorgolyó: A céltávolságban húzo vonalra minden gyerek egy sorban helyezi el saját három vagy öt játékgolyóját. Ezután felváltva gurítanak. Amennyiben sikerül eltalálni valamelyiket a maga üveggolyói közül, az illető jogot szerez egy újabb gurításra, amellyel a többiek gömbjeit veheti célba. Mindaddig folytathatja a kísérletezést, amíg talál. Minden golyó, amivel nem sikerült találni, a pályán marad. A játék addig tart, amíg akad eltalálható golyó. Az győz, akinek a legtöbb golyót sikerül felszednie. Az előre meghatározo gurítótávolság minden kör után, a játékosokhoz legközelebbi golyótól újra mérendő, azaz követi a célvonaltól egyre messzebbre guruló golyókat.

Mandiner: Fal elő játszo ák. Úgy kelle a falra pöckölni (a mutatóujjnak feszíte hüvelykujj kipattintásával) a golyókat, hogy azok a falról visszapa anva találják el az "ellenséges" gömböcskéket, amelyek ily módon áldoza á, az eltaláló zsákmányává váltak. Az eredménytelenül pöccente golyók a pályán maradtak. Ha valaki golyóbisát "menetből", tehát nem visszapa intva érte találat, az felvehe e nemcsak a támadó, hanem a maga golyóját is.

Centerezés: Egy, a többinél érzékelhetően nagyobb, kisebb, vagy mindenkiétől elütő színű golyó kelle hozzá. Volt, ahol ez puhafából készült, hogy könnyen mozduljon. Ez volt a célgolyó, amelyet egy közösen megállapíto távolságba helyeztek. Felváltva guríto ak-dobtak a játékosok. Hét, kilenc, tíz vagy tizenöt kísérletből áll egy sorozat. Mindig az nyerte a sorozatot, akinek a sikerült - az eredeti helyéről gyakran kimozduló - célgolyóhoz legközelebbi helyre ju atnia a saját golyót. Ezt úgy is el lehete érni, hogy a többiek közeli golyóit ugraszto a egy-egy talála al folyton messzebb valaki. A játékot az nyerte, akinek sikerült a legtöbb sorozatot megnyernie.

Pontozkodó: A pálya közepére köröket rajzoltak, pont úgy, ahogy az egy lőlapon is látszik. A belső kör ért tízet, a továbbiak kifelé kilencet, nyolcat, hetet, hatot. Felváltva történt meg a három-három gurítás, melyek közül mindenki az ado kísérlet során elért legértékesebb találatának pontértékét írha a fel. Az győzö , akinek a legtöbb pontot sikerült összegyűjtenie.

Kibombázó: Két játékos játszo a. Egyenlő távolságra rajzolt egymás melle i körbe kelle elhelyezni öt-öt golyót. A cél az volt, hogy ki-ki a saját maga elő i báziskörből lökéssel, dobással, vagy pöcköléssel az összes golyót kibombázza. Akinek ez először sikerült az győzö .

Váras: Egy nagyobb kőhöz ferdén támaszto deszka tetejéről indíto ák a golyót a "vár" irányába. A vár egy megfelelő távolságban felrajzolt négyzet volt. Ha ezen átgördült a golyó, a "bankba" került. Akinek sikerült úgy gurítani, hogy a golyó a várban maradt, az elnyerte a bank addigi tartalmát."(1)

forrás:
1: https://nemzetisegek.hu/repertorium/2012/05/belivek_42-43-2.pdf (2022.06.01.)