Emlékezzünk nagyjainkra       Faragó Jánosné 

Édesapámék mindig azt mondták, hogy én néptáncos szerelemből születtem. Ám egészen felnőtt koromig nem is tudtam, mit is jelent ez igazán. Ezen a héten egy olyan díszpolgárunkról fogok írni, akinek viszontagságos élete a Jászsághoz vezetett.
Egy rendkívüli asszony, aki "gyüttment"-ként került hozzánk, mégis munkássága miatt teljesértékű jászként tekinthetünk rá. Egy erős karizmatikus nő, akinek tevékenysége nélkül én meg sem születtem volna. Faragó Jánosné, mindenki Anci nénije olyan nyomokat hagyott városunkban, amik nélkül hagyományaink fennmaradása lehetetlen lett volna.

1943-ban került városunkban és az akkori kubikusok iskolájában kezdett el tanítani. A sokak által "mezíltábasok" tanítójaként ismert Anci néni nem csak tanította a nehéz sorsú gyermekeket, de fel is karolta őket és mindent megtett, hogy olyan színvonalas oktatásban részesüljenek, ami segítségével később talán a továbbtanulás lehetősége is megadasson számukra, megtalálta azt a hangot, amivel a zabolátlan ifjakat könnyűszerrel megszelídítette.

A háború ideje alatt elvégezte az ápolónői tanfolyamot és teljes erejével azon volt, hogy a harcokban megsérült katonák hazatérhessenek szerető családjukhoz. A háború befejeztével már nem csupán a fiatalok oktatásában segített, de az esti iskolában a felnőttek számára is segítséget nyújtott a tanuláshoz. Később férjével közösen felkarolták a tanyasi gyerekeket és a diákotthon vezetését is magukra vállalták, még azon az áron is ha a saját családjuktól kellett elvenniük az együtt töltött időt. Mindenük volt a Jászság és mindent megtettek azért, hogy minden gyermek számára lehetőség nyíljon a tanulásra.

A gyermekek tanításán kívül számukra fontos alapkővé vált a Jászság és a jász néphagyományok fenntartása. Mindent megtettek, hogy a jász kultúra életben maradjon közösségünkben. Olyannyira jól sikerült a népszerűsítés, hogy később ezekkel a gyermekekkel országos versenyeken szerepeltek és nyertek is. Eljutottak Csörsz-árkától egészen a Fekete tengerig. Egész életét arra tette fel, hogy növendékeikkel közösen fennmaradhasson egy olyan kultúra, amely nélkül gyökereinket veszthetnénk. Az ő közreműködésével alakult meg a Parázs néptáncegyüttes és az Árokszállási Baráti kör is, amik ma is városunk élő lüktető lelkét kitöltő egyesületek. Nyugdíjas éveiben az ő koordinálásával alakult meg a Jász-Ház, melyre a mai napig is büszkén tekinthetünk.
Öröksége számunkra hagyományainkat, kultúránkat fenntartó egyesületei, amelyekre méltán büszke lehet az utókor.

Forrás: Faragó Jánosné: Fény és árnyék