Elbeszélés egy "véreskezű" ember tisztaszívű cselekedetéről

Elbeszélés egy "véreskezű" ember tisztaszívű cselekedetéről

Banka Anna és Dalma nővér elbeszélései alapján

A történetünk egy igazán szegény családdal kezdődött. Uti Sándor és a jászárokszállási Egyházközség szoros kapcsolatban álltak az 1900-as években, ő volt akkori községünk toronyőre, és templomszolgája. A gyermekeit szegényen ám vallásosan nevelte, olyannyira, hogy legidősebb fia (Sándor) később a papi hivatást választotta magának.
Az Uti családban a lányok nagyon szerették a kedves nővéreket, régi családi történetekben, gyermekek, unokák hallhatták, hogyan falazták be a testvéreket az apácákkal a plébánián, abban az időben mikor a front átvonult városunkon. Meséltek arról is, hogyan kaptak ételeket a falon hagyott pici lyukon keresztül, mennyire féltek és arról is, hogy ennek köszönhetően megmaradt a lányok élete és tisztasága is. A sok jónak, amit a plébánia tett a lányokkal hatalmas hatása volt arra, hogy később a zárda megmaradhatott.

Ám, hogyan kapcsolódik ez a történet ahhoz, hogy hogyan maradt fenn egyedülálló módon Jászárokszálláson a kommunizmus alatt is a zárda...nos erről fog szólni cikkünk.
Tóth Lászlóné Görbe Zsuzsanna könyvében olvashatjuk, hogyan is történt mindezt. Ám bizonyos részletek tisztázatlanok maradtak, ki volt az a pártbéli ember, mi motiválta stb. Így elmesélem picit másabb szemszögből, mi is történt.

1953 nyarán, a pártbizottság egyik tagja, (nem is akármelyik) a párttitkár, Banka Emánuel tudomására jutott, hogy az államosítás a zárdát is elérte. Ezt nem hagyhatta annyiban, megvitte a hírt az apácáknak és barátjaival a két iskola akkori igazgatójával (Patai Bélával és Gyöngyösi Andorral) és a doktor úrral (Dr. Barok Endrével)kitalálták a tökéletes tervet, lakhatatlannak nyilvánították a zárdát, így az államosítás a felülvizsgálatig elmaradt, ami persze hónapról hónapra tolódott.
A levélből két példányt készítettek, az egyiket feladták postán, majd a megérkezése után nem sokkal a másolattal a párttitkár is felment a megyei pártközpontba, ahol az asztalra csapott heves természete révén, azt mondta : "...amíg én itt vagyok, a nővéreket nem fogjátok elküldeni!!!!" 
Így történt, hogy bár a párttitkárt sokan véreskezűnek nevezték, hiszen oly sok embert megfosztott földjétől a TSZ-esítés miatt, mégis megmentette az apácákat. 
Miért is tette, hiszen ő maga nem volt vallásos, mi volt az indíték, ami miatt, a bőrét sem féltve kiállt mellettük egy ízig vérig kommunista? A válasz egyszerű, a felesége Anna, az egyik Uti lány, akit befalaztak a világháború alatt a plébánián...
Bár a kommunizmusban tilos volt Annának a kapcsolata soha nem szűnt meg az egyházzal, gyermekeit titokban megkeresztelték, unokáit, sőt még dédunokáit imádkozni tanította. Mindent megtett ezért hát, hogy férje amennyire csak tudja mentse meg a zárdát. 

Így történt, hogy legyen szó világháborúról, vagy kommunizmusról a szeretet minden nehézséget leggyőző utakat nyit meg. Ez a szeretet mentette meg egyszer néhány fiatal lány életét és ez a szeretet mentette meg később a jászárokszállási zárdát is. A történetek részletei lassan eltűnnek, a szereplők lassan a feledés homályába vesznek. Ám emlékeznünk kell, hogy bármilyen nehézségek is gördülnek elénk a szeretet átsegíthet minket rajta.