A Karitász élete
Bódis Alajosné Csányi Irénke néni elbeszélései alapján

A Karitász élete
Bódis Alajosné Csányi Irénke néni elbeszélései alapján

Városunkban a jótékonység, egymás segítése olyan múltbéli alapokon nyugszik, amikre méltán büszkék lehetünk. 1930. november 16-án az egyházközség alelnöke Aczél József apátplébános, a zárda nagytermében hívta a helyi közösség nő tagjait, mégpedig olyan komoly problémák megoldása miatt, mint az ínségszegény ügy. Ez után megalakult nálunk is a Karitász- Egyesület. Bódis Alajosné életén keresztül szeretném bemutatni, hogyanis zajlott a jótékonyság városunkban egészen visszavonulásáig.
Már gyermekkorában a szüleitől is azt a plédát látta, hogy a szegények megsegítése roppantul fontos. Édesanyja varrónő volt, és a Karitász megalakulása után rengeteg ruhát vart, adomány anyagból gyermekek, rászorulók számára. Soha nem hencegtek ezzel, hiszen otthon gyakran elhangzó mondat beleépült személyiségükbe. "Amit a jobb kezed ad,azt a bal ne tudja."
Felnőttként aztán követte a családi mintát és mindig közel állt az egyházhoz, így mikor '56 után az egyház Rómából csomagot kapott, neki szóltak, hogy segítsen olyan embereket keresni, akiknek szükségük lehet ezekre. Nem lehetett ezeket hirdetni, így ezek szájról szájra titokban zajló cselekedetek voltak. 
Aztán jó pár évtizedre ezek is megszűntek. Attól, hogy nem lehetett intézményesített formában nem jelentette azt, hogy városunkban kihalt a jótékonyság. A '80-as években Bódis Alajosné, sógornője( Bódis Zoltánné) és Vargáné Edit, a három templomtárs , barátnő titokban gyűjtöttek adományokat, vallásos magasabb beosztású emberek segítségével. Ezeket pedig mindig a rászorulók közt osztották szét. Irénke néni elmondása szerint Edit néninek mindig jó érzéke volt megtalálni azokat az embereket, akiknek igazán szükségük volt az összegyűjtött élelmiszerre, ruhára.Nagyon sok ember földjét elvették a kommunizmusban és nem kaptak megfelelő mennyiségű pénzt vagy munkát, amiből telt volna élelemre, ruhára. Vargáné Edit néni segítségével keresték meg azokat az idősebb lakókat, akiknek nagyon kevés pénzt adott a rendszer. Nekik vittek otthonról a háznál megtermelt krumpliból autóval. Ám ha másra nem volt lehetőség akkor kicsit több kenyeret vettek maguknak és a felét olyan embereknek adták, akiknek szükségük volt rá.
Egészen 1994-ig zajlottak így az események, életében bekövetkezett tragikus események miatt egy ideig nem vett részt a közösség jótékonysági életében. Ám abban az évben megkereste őket Gyenes Gyula plébános úr, ugyanis országosan a Karitász újra megalakult.  Még abban az évben sógornője vezetésével városunkban is újra hivatalos formát öltött a jótékonyság. 
Megalakulása utána  a közösség szolgálata érdekében egyre nagyobb feladatokat is elláttak már az első Karitász tagok. Mériné Ica néni varta a keresztelő ingeket, minden egyházközségünkbe tartozó kisgyermeknek keresztelése alkalmából. Később észrevették, hogy az öregekotthonában (Jászdózsán)égető szüksége lenne az idősebbeknek arra, hogy meghallgassák őket beszélgessenek velük. Így apró ajándékokkal Húsvét és Karácsony környékén a Karitász tagok elindultak és egyfajta lelki támaszként meglátogatták idős lakókat.
Mostanra az Öregek napja szinte teljesen beleépült a városunk rendezvényeibe. Ám ezt a rendezvény is a Karitász-Egyesület fejéből pattant ki. Elkérték az általános iskola igazgatójától Csomor Jánostól a Szent Vince úti tornatermet. Majd néhány taggal közösen áthordták a bankiskolából gyalog a székeket. Eleinte annyira nem volt semmire sem lehetőség, hogy a kávét azt Irénke néni otthon főzte le (olyan 3-4 litert), míg mások bográcsban főzték a teát, sütötték otthon a süteményeket. Így láttak el már az első alkalommal is kb 100-120 személyt.

Hatalmas áldozatokat hoztak a közösség tagjaiért. Véleményem szerint csodálatos emberek voltak és önzetlenségük példaértékű számunkra. Irénke néninek  gondolatát szeretném, ha kedves olvasók megfogadnák, így karácsonyhoz közeledve:
"Amit  a jobb kezed ad, azt a bal ne tudja" 

Szívből gratulálok Irénke néninek, hogy idén elnyerte a Caritász Hungarica díjat! Köszönünk mindent, amit városunk lakóiért tett!