A színjátszás története Jászárokszálláson 2.rész    Munkásköri színjátszás

A múlt század elején néhány munkásember elkezdett azon dolgozni,hogy létrehozzon egy olyan egyesületet, ami róluk, nekik szól. Elnöke Boros Alajos volt, aki keményen összetartotta a tagságot és célul tűzte ki egy székház létrehozását. 1928-37 között ezt sikerült is elérni, elkészült a székház, benne színházterem, könyvtárszoba, italkimérés és gondnoki lakás. Így az egyesület hamarosan meg tudta alakítani a Jászárokszállási Földmunkás Vigalmi és Műkedvelő Gárdát. Hála Méri Géza színjátszás történeti könyvének a szereplők segítségével tekinthetünk be a Gárda akkori működésébe.
Antal Alajos, Kormos József, Lengyel Bálint és Bognár József műkedvelő emberek voltak, akik felbuzdulva az Ipartestület sikerein ők is szerettek volna valami hasonlót létrehozni. A székházban volt lehetőség a darabok előadására, így a hely adott volt. Karácsonyi Virgil tanító úr vállalta a rendezést, felesége pedig a dalok betanítását. A rendező és felesége személyesen mentek fel Pestre szövegkönyvért, hogy minél hamarabb nekiállhassanak a színdarab megtanulásának, hiszen a márciusban már elő kellett adniuk a darbokat, ugyanis utána már mindenki munka után nézett. Így két-három hónap alatt megtanulták és sikeresen elő is adták a darabokat. Színészeket házról házra toboroztak, szinte senki sem mondott nemet egy ilyen csábító ajánlatnak. A Rózsamajor virága nem csupán a munkások körében de az iparosok és az értelmiségiek közt is sikert aratott. Az elkövetkezendő években még három népszínművet választottak ki és adták elő sikeresen.
Az egyik darabot egy színésztársuk írta Nagy László, a mű címe A szerelem győzni fog! A darab megírása után engedélyezték neki Pesten, hogy bárhol előadhassák a művet.
A munkásköri színészek egyre ügyesebbek lettek, ahogy rutinjuk lett a színpadi életben. A ruháikat maguk varták, a díszleteket maguk építették. Igazán lelkes kis amatőr társulat volt. Aczél József így nyilatkozik a Jászvidékbe "a földmunkásság kulturtényező lesz községünkben."
Az utolsó darabjuk 1943-ban adták elő, ez a Falu gyöngye volt. Hatalmas sikert aratott, a szereplők valósággal benne éltek a szerepükben. Sajnos a sikereknek teljesen véget vetett a második világháború, így ez volt a munkáskör utolsó darabja.

A háború hatalmas csapást mért a Munkásköri színjátszásra is. Sok társulati tag lelte halálát, a székház a  fegyverraktárként üzemelt, így elsőnek rendbe kellett hozni és kitakarítani az épületet. Az első darab a Falurossza volt. A rendezőt a régi gyakolrathoz híven most is hozzáértő tanárok közül kértek fel. Elsőként Garadai Tibort és feleségét később pedig Faragó Jánost és feleségét. Ők három darabot rendeztek a Falurosszát, a Betyárkendőjét és a Százházas lakodalmat. Később a szereplők és az Ipartestületi színjátszókör renedezőjé segítségével rendeztek előadásokat. Körülbelül 1950-es évekig tartott, utolsó színmű a Piros bugyelláris volt. 

forrás: Méri Géza: A jászárokszállási színjátszás története