A negyedik hónap

Ebben az életkorban indultak meg a nagymozgások. Már hason fekve könyökét nyújtva nyitott tenyérrel támaszkodik. A mozgásfejlődése segítése érdekében hasznos, ha a gyermekkel elkezdünk babaúszásra járni. Ez a gyermek számára nem csupán elősegíti a mozgásfejődést, hanem frusztráció oldására is kiválóan alkalmas, hiszen sokkal szabadabban tudnak mozogni a vízben, mint a szabadban. Segíti az izomfejlődést, növeli az ellenálló képességet, segíti a szülő-gyermek kapcsolat elmélyülését és a szociális kapcsolatokra is pozitívan hat.

Konkrétan mi is a babaúszás? Ez egy speciális fejlesztő program, ahol nagy gonddal összeállított, játékos gyakorlatokkal és feladatokkal ismerkedhet meg a víz közegével. Kutatások bizonyították ezek a babák hamarabb érnek el bizonyos fejletségi szinteket, mint olyan a kortársaik, akik nem jártak ilyen órákra. Úszás során fokozódik az ellenálló képessége, így a különböző fertőzések ellen erősebben tud dolgozni az immunrendszere. Számos előnnyel rendelkezik, melyek közül a mozgásfejlődést és a szeparációs szorongás leküzdését érdemes első körben kiemelni. Ezek a feladatok növelik a baba önbizalmát, segítik a koordinációs képességek kialakítását és javítják az egyensúly érzéket.

Ellenérvként szokták kiemelni, hogy sok szakember szerint nem feltétlenül jó ez a mozgásfejlődésbeli előny, ugyanis ha egy baba szárazföldön még csak átfordulni szeretne, a vízben ennél már sokkal előrébb jár. A felgyorsult fejlődés nem hagy számára elég időt az adott szinten lévő mozgások begyakorlására. Azzal, ha a babát rávesszük, hogy hamarabb megtanuljon állni, járni, ülni, úszni, még nem jelenti azt, hogy "okosabbak" is lesznek majd felnőttként. Bár szerintem, nem is szabad, hogy egy szülő célja az legyen, fontosabb feladat, hogy elősegítsük az önálló gondolkodás kialakulást. Inkább arra kell törekedni, hogy kitartó legyen, és az életében elérje azokat a célokat, amelyeket véghez akar vinni. Személyes véleményem pedig az, ha így tudunk oldani a frusztrációjából és jól érzi magát, azzal segítjük az önállóságában. Persze, ha úgy látjuk, hogy a gyermek sír, feszült, amint erre kerül a sor (mert láttam ilyen gyermekeket is, hogy amint beleléptek a vízbe már sírtak) akkor úgy gondolom, ezzel többet ártunk, mint használunk, nem kell bármi áron a gyermekünket ilyenre elvinni. Végül pedig fül-orr-gégészeket említhetjük, mint a babaúszás esküdt ellenségeit: ők találkoznak az uszodavíz által okozott különböző fülbetegségekkel, hallójárat- és középfülgyulladással.[1]

Ezeket az érveket és ellenérveket nézve minden szülő saját felelőssége eldönteni, hogy szeretné, ha a gyermeke járna ilyen foglalkozásra vagy sem. Személyes tapasztalatom az, hogy nagyon jó hatással van a gyermekemre. Nem érzem úgy, hogy mozgásfejlődésben annyival előbbre járna a társainál, (talán egy kicsivel), de például az unokatestvére, aki nem járt ilyen tanfolyamra jóval gyorsabb ütemben fejlődik mozgásban, mint ő. Tehát ezek alapján nem tudom azt a konklúziót levonni, hogy annyira gyorsítaná a mozgásfejlődést. Viszont Botinál érzékelhető az mennyire magabiztosan mozog a vízben, mennyire szeret úszni. Mostanra ez egy közös apás programmá vált, amit mind a ketten nagyon élveznek. Egy kritikusabb nehezebb napján is, ha úszhat egy kicsit már sokkal jobb a hangulata. Úgy érzem ezáltal sok feszültsége, amit ő még nem tud definiálni (azáltal, hogy a vízben szabadabb) oldódik.

Természetesen ebben a hónapban más játékokkal is lehet foglalkozni, hiszen mint írtam nem minden gyermek számára megnyugtató az ilyen tanfolyam. Valamint ezen hetente egyszer, maximum kétszer vehetnek részt a kisbabák.

Az utolsó körforgó, amit meg szeretnék említeni a táncoló figurás körforgó. Még ennél sem az a cél, hogy a gyermek megfoghassa csupán az, hogy a kezei mozgatása által keletkezett légmozgások beindítsák a figurákat. Ez a babát a figyelme összpontosítására készteti és gyakoroltatja a kar akaratlagos mozgását.[2]

Ebben a korban érdemes a babának az úgynevezett játszószőnyegeket is alkalmazni, hiszen ebben az időszakban kezd kifejlődni a baba térlátása, egyre jobban érzékeli a tárgyak és önmaga közötti távolságot. Egyre ügyesebben képes megragadni dolgokat, mint anyukája haját vagy szemüvegét, így ilyenkor válnak hasznossá a felfüggesztett tárgyak, hiszen ezeket már meg is foghatja. Ahhoz, hogy a baba tudjon fogni, koncentrálni kell, ezért mozdulatai lassúak, de hamar elengedi ezeket. Fontos átgondolni, milyen tárgyakat használunk fel, anyaga legyen sima, ne legyen semmilyen kémiai anyaggal bevonva és nagyméretűek legyenek. Előnyösebb ilyenekből a játékboltban kapható fa játékokat használni, de nálunk például ezek műanyagok voltak (ezt kaptuk ajándékba). Szerencsésebb olyan alakzatokkal, amelyek a természetben megfigyelhetőek, például halak, madarak.

A felfüggeszthető tárgyak között még nagyon hasznos a karika, később a csengettyű és a lábbal elérhető csörgő.[3]

Nálunk ebben az időszakban óriási rajongás volt a könyvek iránt, így folytatódott ezeknek a megismerése. Kapott tőlünk kemény borításút, amit főleg nézegetni tudott és puha babakönyvet, amit rághatott is. Esténként sokszor meséltem neki ezekből, ügyelve arra, hogy lássa, hogyan kell ezeket lapozni. Így elsajátíthatta ezt a tudást is (azóta sem tépi szét a könyveket csupán lapozgatni próbálja őket, sokszor hangosan "olvas" belőlük).

Ezek mellett így ismerkedett a különböző anyagok minőségével, érezte milyen az, ha valami puha, vagy kemény. A könyvek szeretete szépen lassan fejlődik ki a gyermeknél, de reményeim szerint, így hogy már a kezdetektől rengeteg időt tölt szívesen ezek társaságában könnyebben ki fog alakulni. Az első időszakhoz képest most már színes könyveket kapott, ám még ezekben is egy két kép van csak, amit megfigyelhet, és szép lassan megtanulhatja a jelentésüket (úgy, hogy mi közben definiáltuk a képeket).

Nálunk decemberben töltötte Boti a 4. hónapot ezért nem olyan gyakran tudtunk sétálni, mint mondjuk születése utáni időszakban. Ám ekkor is fontos megismerkedni a természettel, ennek nem csak a növények, az állatok és a víz a része, hanem a tűz is. Karácsonykor természetes, hogy szinte mindenhol könnyedén sikerülhet az embernek gyertyát vásárolni. Sokszor hidegebb, sötétebb napokon csak leültem Botival, meggyújtottam egy gyertyát és néztük, hogyan ad fényt a szobában. A gyermeket minden, ami számunkra természetes még lenyűgöz, így ő azt az egy gyertyát is elmélyülten figyelte. Néztük hogyan lesz egyre nagyobb fénye, csöndben figyeltük közösen. Semmi ördöngösség nincs ebben, mégis rengeteg tudást szív magába azáltal, hogy látja és megfigyelheti a tűz természetét. Ha nagyobb már a gyermek, egyre több információval szolgálhatunk, megbeszélhetjük a tűz tulajdonságait (ezt sem túl magyarázva, csupán egy két mondattal). Bátran merjük öregebb gyermekünkkel is ezt játszani. Pár hónappal később volt olyan, hogy Boti is megpróbálta megérinteni a tüzet, de érezte, hogy meleg, ezért amikor közelített azonnal elvette a kezét. Nem fogja megégetni magát, hiszen ő irányít. A tevékenységnek egy egyszerű kis dallal lett vége, majd elfújtam a gyertyát, később bátoríthatjuk, hogy segítsen ebben is. Azáltal, hogy mindez csendben, kevés kommunikációval történik, nem csupán magát a tüzet tudjuk megfigyelni, hanem gyermekünk megtanulja értékelni a csöndet, illetve az ebben lévő zajokra könnyebben figyelhet, erősödik a koncentrációja, hiszen csak egy dologra kell összpontosítania

[1] https://www.patikamagazin.hu/betegszervezetek/cikkek/cikk/146/20(2018.06.20.)

[2] Marie-Hélѐne Place: 60 Montessori fejlesztő gyakorlat kisbabáknak, Móra kiadó, 2018

[3] Marie-Hélѐne Place: 60 Montessori fejlesztő gyakorlat kisbabáknak, Móra kiadó, 2018

[1] https://www.patikamagazin.hu/betegszervezetek/cikkek/cikk/146/20(2018.06.20.)
[2] Marie-Hélѐne Place: 60 Montessori fejlesztő gyakorlat kisbabáknak, Móra kiadó, 2018
[3] Marie-Hélѐne Place: 60 Montessori fejlesztő gyakorlat kisbabáknak, Móra kiadó, 2018