A kilencedik hónap
Ebben az időszakban kezdtem el feljegyezni azt, hogy milyen fejlődéseket ért el a kisfiam. Nagyon hasznosnak tartom és már hamarabb el kellett volna kezdenem, mert így tényleg a pozitív dolgokra, az ő képességeire és nem hiányosságaira helyeződik a hangsúly, ellentétben a kérdőívekkel, ahol inkább a lemaradások feljegyzése a cél.

Tavasszal rengeteg lehetőség van már ilyen kicsi gyerekekkel is a szabadban lenni. Mi rengeteget sétáltunk. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert vidéken élünk, így az állatok állandóan testközelben vannak, még akkor is, ha nálunk csak egy kutya van. Az állatok tiszteletére való nevelést fontosnak tartom elkezdeni már ilyenkor. Lehetőségeinkhez mérve sokat járunk szüleimhez és barátokhoz, ahol találkozhatott tehenekkel, macskával, birkákkal, csirkékkel és egyéb haszonállatokkal. Akinek ilyen lehetősége nincs azoknak is ajánlom az állatsimogatókat, ahol találkozhat velük a gyermekünk testközelben. Mi is voltunk gyakran ilyen helyen, így azokkal is megismerkedhetett, amik szüleimnél nem voltak. Az állatok mellett a jó időben, séta közben, rengeteg gépjárművet figyelhetett meg, amit roppant érdekesnek talált, éppen ezért egy-egy bevásárlás alkalmából hosszasan elidőztünk ezek mellett.
Az önállóságra nevelésben nálunk ebben az időszakban érte el azt, hogy maga akart inni. Ezt úgy vettem észre, hogy minden alkalommal "ellopta" a bögrémet, amiből a kávét iszom és próbált utánozni. Az ilyen apróságokra jó oda figyelni szerintem, semmiképpen sem szabad érte megdorgálni. Én úgy cselekedtem, hogy öntöttem a gyermekkori porcelán bögrémbe vizet, ráültettem egy törölközőre és oda adtam neki. Igaz, mindene tiszta víz lett és öltöztethettem át, de akkora kitörő örömmel fogadta, hogy ezt ő teljesen egyedül csinálja, hogy minden plusz takarítást megért.

Alapvetően is nagyon önálló Boti. Nagyon szeret egyedül enni, igaz csak kézzel, nem igazán engedi, hogy segítsünk neki. Én azt tapasztaltam, hogy kisfiam (szerintem sokban köszönhető a Montessori módszernek és annak, hogy már 1-2 hónaposan is kint volt velem a konyhában) nagyon szeret mindent alaposan megfigyelni. Érdeklődve nézi, hogyan mosogatok, főzés közben is kíváncsi arra, hogy mit csinál éppen a fazék. Egy személyes példával szeretném bemutatni, hogyan viselkedik ő a konyhában, hogyan figyelte és tapasztalta meg milyen az, ha például egy étel még forró. Ezt a tapasztalatot úgy szerezte, hogy leves szűrés közben oda ültettem magam mellé a kisfiamat és a gőzölgő zöldségeket elé raktam. Mondtam neki, hogy vigyázz forró. Egy zöldséggel nem tudja hólyagosra égetni magát, de ahhoz bőven elég, hogy megtapasztalja milyen érzés, ha kicsit megsüti valami a kezét, ezáltal megóvhatjuk később a komolyabb sérülésektől. Természetesen, mint minden gyermek az én fiamat sem érdekelte, belenyúlt, de amint megsütötte a kezét azonnal elkapta. Nem volt sírás, hiszen annyira nem volt az már meleg. Ekkor újra mondtam neki, hogy forró. Ekkor már felfigyelt arra, amit mondok. Ismét közelebb tette a kezét, de ezúttal nem ért hozzá csak mosolygott. Innen tudtam, hogy megértette. Elkezdtem fújni neki a zöldséget és megnéztem elhűlt-e már. Mikor elhűlt mondtam, hogy most már jó ehetsz belőle és a kezébe adtam. Ezt többször megpróbáltuk. A végén már figyelt milyen tulajdonságai vannak a forró tárgyaknak így kiválogatta a nem gőzölgő krumpli darabokat a tányérból. Ezek az apró játékok segítenek a még kicsi gyermeknek is abban, hogy önállóan megtapasztalja bizonyos anyagok milyenségét a gyakorlati életben.

9 hónapos korában kezdte el érdekelni a házi munka is, mivel szeretett mindenhonnan kipakolni, így úgy döntöttem hatalmas segítségemre lehet ezzel. Az ő feladata lett a szárítógépből való kipakolás, amit nagy örömmel végzett. Igaz sokkal tovább tartott így ez az egyszerű kis munkafolyamat, de közben Boti is jól elfoglalta magát.