Őseink nyomában: A jászok története és földrajzi elhelyezkedése

A magyarországi jászok az indoiráni nyelvű, alánokkal rokon népcsoport, amely a magyarságba a középkor végére teljesen beolvadt. Eredeti nevük az ászi, amelyből az ász majd később a jász változat kialakult. Az ászi népnév, mint nem csupán egy törzset jelölő név a Kr. e. 3-2. században tűnt fel. Az ászik magas szintű földműves kultúrával rendelkeztek. Az ászik jelentős része a Kr.e. 1. században elhagyta a közép-ázsiai őshazát és egészen a Kaukázus vidékéig jutott, ahol az évszázadok során beolvadt a vele rokon alán népbe. A magyar nyelvbe orosz vagy délszláv közvetítéssel került az ászok neve, ami a szláv nyelvekre jellemző módon szó eleji "j" hangot kapott, és így születhetett meg valószínűleg a "jász" név.

Magyarország területére IV. Béla hívására települtek be, valószínűen úgy, mint a kunok egy politikai hatalommal nem rendelkező segédnépe. Fegyveres szolgálatuk fejében vármegyéktől független, királyi birtokokra kerültek. A jász népnév első magyarországi okleveles említése 1318-ban kelt. Gazdálkodásukban a nomád állattartás mellett jelentős volt a földművelés is. Katolikus vallásra térítésükben a ferencesek játszottak jelentős szerepet. 1323-ban tömegesen kérték, hogy a kunokéhoz hasonló privilégiumok illessék meg őket, indokolni gazdag hadi érdemeikkel indokolták. Kiderült, hogy a kunok mellett harcoltak, de azok módfelett elnyomva, lealacsonyítva bántak velük. Károly Róbert félve a kunok egyre növekvő erejétől kérésüket elfogadta. Innentől kezdve a jászokat megillették koronabirtoki kiváltságok: helyhatósági autonómiával rendelkeztek; vezetőiket maguk választhatták; főbírájuk a mindenkori nádor volt; a földesúri, a vármegyei és egyházi adóktól mentesültek; szabadon költözhettek; vám- és révdíjat nem fizettek; kegyúri jogokat gyakoroltak. Innentől kezdve a jászok eltávolodtak a kunoktól és inkább a körülöttük lévő magyarokhoz közeledtek gazdaságilag és társadalmilag egyaránt. Ebben a közeledésben előnyt jelentett számukra a félig megtelepedett életmódjuk, a kunokénál fejlettebb földműves kultúrájuk és a fejlettebb világképük. Buda elfoglalását követően a Jászság török fennhatóság alá került. Berény volt az egyetlen város, amely a szultáni birtok fennhatósága alá tartozott, a többi jász települést a török katonák kapták meg hűbérbirtokként. A jászok a török megszállást keservesen megszenvedték, hiszen a lakosság gyakran menekülni kényszerült, s a falvai közül jó néhány végleg elpusztult. A török uralom megszűnése után a földekkel járó kiváltságok sok jászt illetve azok leszármazottait visszacsábított ezekre a területekre, akiket követtek szökött jobbágyok is sokszor, hiszen a kiváltságok igen hívogatón hatottak.

A XVIII. században a Jászság egy sajátos benépesítési folyamat résztvevője volt. Hiszen nem csak a korábban elmenekült lakosság tért vissza, házassági és egyéb kapcsolatai révén keveredve más népekkel, hanem az ország más területeiről is jöttek lakosok, bár főként Nógrád, Heves, Gömör és Pest megyéből. Az erős népmozgás jelentősen megváltoztatta a Jászság XVI-XVII. századi lakosságának összetételét. A letelepedés időszakának jász népsége ekkorra szinte nagyobbrészt eltűnt, új lakosságát a főként palóc területekről érkező magyarság adta. A betelepülők magukkal hozták szokásiakat, kultúrájukat, amiket sajátos módon ötvöztek a Jászság történelmi hagyományaival. Így lassanként a betelepülők eljászosodtak és természetszerűen éltek azokkal a kiváltságokkal, amelyek a Jászságban élő jász népet megillették. 1702-en I. Lipót császár a Jászkunságot, mint török uralomtól felszabadított újszerzeményi területet, zálogba adta 500. 000 rajnai forintért a Német Lovagrendnek. A rendelet eltörölte a jászok örökös kiváltságát és jobbágysorba süllyesztette őket. Mivel a Német Lovagrend nem tudta érvényesíteni vásárolt jogait, 1731-ben eladta jogát a Pesti Invalidus Rendháznak. A Német Lovagrend nem törekedett a belső igazgatási rendszer megváltoztatására, de a Pesti Invalidus Rendház megkísérelte bevezetni a földesúri szolgáltatásokat. Mária Terézia az országos tiltakozásnak engedve 1745-ben beleegyezett a redemptióba, az önmegváltásba. Így a jászok saját erejükből, példás összefogással megváltották magukat. Ennek értékét a jászok évszázadokon keresztül megbecsülték és számukra a föld értéke még nagyobb fontosságú lett. Ez hatott mentalitásukra, amelyre évszázadokon keresztül jellemző volt a józanság és az önmértékletesség.[1] [2] [3]

A Jászság kistáj az Alföldön, Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Területe mintegy 700 négyzetkilométer. Jelentősebb vízfolyása a Zagyva és a Tarna. A Jászság síkvidék, amelynek manapság túlnyomó többségét művelik. A hajdan gazdag élővilág nyomai szigetszerűen lelhetők fel a Jászság folyóinak árterén, valamint a szántó területek között. Területén hajdan mocsarak, lápok, sekély tavak mozaikos puha- és keményfás ligeterdők uralták. Mostanra sziki legelők és rétek, alföldi mocsárrétek, kisebb mocsarak és ültetvény jellegű származék-erdők jellemzik a nem művelt területeket. A Jászság mai 5 városának és 13 községének lélekszáma 90.000 fő. A népesség döntő többsége római katolikus vallású. A vidék gazdasági, kulturális és történelmi központja Jászberény.

A Jászság a 14. századtól az egységes megyerendszer kialakulásáig, 1876-ig közjogi és gazdasági különállással rendelkező szabadalmas közigazgatási egység. A jász öntudat alapja a területi autonómia megtartásáért vívott évszázados küzdelem. E törekvés legnagyobb sikere az eladatottság alóli önfelszabadítás, az 1745-ös jászkun redemptio. A jászsági települések a 18-19. században hatalmas pusztákat birtokoltak a Duna-Tisza közén.[4]

A Jászsághoz kapcsolódva két mondáról, fontos említést tenni; az első a Lehel-monda, és Lehel kürtjének tisztelete, amelyet a néphagyomány szerint Jászfényszaruban találtak meg. A második fontos monda, amely szorosan köthető a Jászsághoz a Csörsz-árok legendája, ami szerint az avarok királya, Csörsz, aki Rád leányát, Délibábot kérte feleségül, ám csak úgy vehette el, ha a leányt vízi úton viheti el az apja Csörszhöz. Ennek több változata is ismert.

A jászok büszkék hagyományaikra, kulturális értékeikre, ezeken kívül pedig nagyon vendégszerető emberek. A térségben sok hagyományőrző és kulturális rendezvény van. Mindegyiknek megvan a saját tradicionális jelentőssége. Ezek közül a legjelentősebb, az 1995 óta megrendezésre kerülő Jászok Világtalálkozója. 1998-ban megrendezett világtalálkozón pedig megválasztották a Jászság újkorának első jászkapitányát, akinek fő feladata a jász hagyományőrzés támogatása, valamint a jász identitás erősítése. [5]

[1] Fodor F.,(1942) A Jászság életrajza. Budapest. 115.-151p.

[2] https://jaszvilagtalalkozo.eu/index.php?option=com_content&view=article&id=55&Itemid=76 (2011.11.25. 10.15.h.)

[3] Szabó L., (1982) Jászság. Gondolat kiadó. 9.- 22p.

[4] Fodor F.,(1942) A Jászság életrajza. Budapest. 211-227p.

[5] https://jaszsag.eu/3a1-hagyomanyok--kultura.html (2012.02.01. 09. 11 h.)