Őseink nyomában: A gyermekek számához és neméhez való hozzáállás a Jászságban
"A
csecsemő születése egy családban a szülőknek azt az ősi, általános emberi
törekvését tükrözi, hogy gyermekük által életüknek legyen folytatása. Így van
ez napjainkban is és így volt a Jászság paraszti kultúrájában is."[1]A
Jászságban még az 1910-es, 1920-as években sem volt ritka a 8-10, esetenként
még ennél is több gyermek egy családban. Ez a bő gyermekáldás nem csak a
fogamzásgátló eszközök hiányának tudható be, hanem a Jászság sajátos múltjának
is következménye. A Jászság az évszázadokra visszanyúló nemesi jellegű előjogai
miatt eltért a környező jobbágyvidékek társadalmától, mivel köztes helyet foglaltak
el a nemesek és a szabad mezővárosi közösségek társadalma között. Paraszti gazdálkodásuk alapját a
nagycsaládi gazdálkodás képezte, amely több birtokrészt fogott össze, és
egy egységes célszerű munkaszervezést, gazdálkodást volt képes állítani. Ez
megakadályozta a családok elszegényesedését, sőt a jól működő rendszer képes
volt a piacra is termelni, amely gyarapodásukat szolgálta. Ez a gazdálkodás
több generációnak is biztosította a redemptus jogokat, amely a földhöz volt
kötve. Jól mutatja a munka fontosságát ezen népcsoportnál, hogy a gyermekek
életkorát is munkatevékenységüknek megfelelően volt számon tartva, valamint
születésüket is valami munkatevékenységhez kötötték, pl.: répakapáláskor, ganaj
hordáskor stb. A bő gyermekáldás a
gazdaságban nélkülözhetetlen szerep miatt kívánatos volt. Ezzel
magyarázható, hogy a Jászságban még a 19. század végén 20. század elején sem
beszélhetünk egykézésről.[2]
Ez alól talán kivételnek tekinthetjük Jászkisért, itt maximálisan öt gyermek volt megengedett általában egy-kettő esetleg három gyermeket vállaltak a családok. Főként a vagyonosabb gazdáknál volt szó egy gyermekről, hiszen a széttöredezett földbirtok kevésbé számított értékesnek. Az ilyen családoknál ezt már a kisgyermekbe is belenevelték, Csete Balázs A jászkiséri gyermek élete a születéstől a házasságig című munkájában egy igen szemléletes példával ábrázolja ezt; "Egy gazdag paraszt 10 éves fiú gyermeke így kiáltott rá az anyjára, mikor a kissé elkésetten született második fiú gyermekét szoptatta:
- Szájába në adja a csëcsët, mer' akkó mëffojtom, én mëg a kútba ugrok!"[3]
Itt a község lakói is megszólták a sok gyermekes apákat pl.: "Csakúgy hánnya az asszony alá a gyerëkët." vagy " Gyerëkët még a bolond is tud csinálni".[4] Ez az újfajta szemléletmód a jászkisérieknél is csak a 20. század végén kezdett elterjedni. Előtte oly annyira nem foglalkoztak a gyermekek számával, hogy a szapora jászok a Jászsági területeken kívül is kirajzottak.[5]
Az esküvőt követő évben általában már gyermekáldással büszkélkedhetett az új pár. Általánosságban elmondható, hogy a nők általában 1-2 éves periódusokban, gyakran 39-44 éves korukig szültek. Már a lakodalom alkalmával is számos termékenységi varázslatot végeztek, amely a bő gyermekáldást célozta, például a menyasszony széke alá tojást tettek, mondván "megtojt a menyasszony, majd lesz mán gyerek", vagy a kapun belépő menyecske elé búzát szórtak, hogy "úgy szaporodjanak, mint a hulló búzaszem".[6]
A gyermekek nemét illetően az apák természetesen a fiúgyermeket preferálták, hiszen a nagycsalád keretein belül működő gazdaságot, valamint a családjuk nevét a fiúgyermekek vitték tovább. Ezért is van az, hogy a paraszti világban a gyermek kifejezés csak a fiúgyermeket illette meg, a leánygyermek csak "lyány" volt. Ez még Jászkiséren is fellelhető volt, hiszen általában azok a családok vállaltak egynél több gyermeket, ahol az első gyermek leány lett.[7] [8]
[1] Kókai M.,(2010) "Ágy lábában van a másik...". Jászberény
12p.
[2] Kókai M.,
(2010) "Ágy lábában van a másik...". Jászberény, 2010. 12.-13p.
[3] Csete B., (1993) A jászkiséri gyermek élete a
születéstől a házasságig. Szolnok. 5p.
[4] Csete B.,
(1993) A jászkiséri gyermek élete a születéstől a házasságig. Szolnok. 5.-8p.
[5] Fodor F.,(1942) A Jászság életrajza. Budapest. 228.-
236p.
[6] Kókai M., (2010) " Ágy lábában van a másik....".
Jászberény. 18.-19p.
[7] Kókai M., (2010) " Ágy lábában van a másik....".
Jászberény 14p.
[8] Csete B., (1993) A jászkiséri gyermek élete a
születéstől a házasságig. Szolnok. 5.-8p.
kép forrása: Kókai M., (2010) " Ágy lábában van a másik....". Jászberény J
Juhász család, Jászapáti