Őseink nyomában: A csecsemők és kisgyermekek szórakoztatása és első "játékai"

A parasztság tudása hatalmas volt a természetről, ez gyakorlatias a mindennapokban használt elemekből állt. Természetesen ebben volt, a mai napig a tudományban megerősített és megcáfolt hipotézisek. Ezek az ismeretek nélkülözhetetlen voltak a gazdálkodásban, az önfenntartáshoz szükséges munkák elvégzéséhez. A paraszti kultúra egésze, a táplálkozástól az öltözködésig, a gazdálkodástól, az ünnepekig természethez kapcsolódott, így a nép játékok is. Ezek követték az esztendő mentetét. Azt az anyagot használták minden időszakban, ami kéznél volt, ami éppen a természetben adott volt. Ennek nem csak az volt az oka, hogy nagy volt a szegénység, hanem az is, hogy ez által ismerte meg a gyermek a környezetét. Példaként lehet említeni, hogy télen például kukoricafosztás közben készült a gyermekek kedvenc játéka a csuhé baba.

A gyermek elsősorban ismeretit a természetről szocializáció és belenevelődés hatására sajátította el. A sokszori ismétlődés, a korlátlan gyakorlási lehetőség fontos része volt ennek a folyamatnak. Egy tevékenységet annyiszor ismételtek, akárhányszor jólesett, vagy ahányszor szükségét érezték. Ki-ki a maga tempójában haladhatott. A játékokban egyszerre volt jelen a mozgás, a szöveg, a szabálykövetés és az eszközkészítés és/vagy használat. Ez által több csatornán keresztül érkezik a gyermek felé az üzenet és így a beépülése sokkal biztosabb, mintha csak egy csatornán keresztül érkezne. Ezek a játékok mindig szituációhoz kötöttek voltak, akkor játszották, ha lehetőség volt rá, például, ha egy adott növényt vagy állatot egyszerre látták élőhelyén érintették és nevezték meg, ez az állat lehetett a csiga, amit eső után találtak tavasszal vagy nyáron a mezőn, ilyenkor elénekelték a csigacsalogató dalt, ami által egyszerre játszottak és tanultak.[1] [2]

Az első mondókákat, dalokat szüleik segítségével tanulták meg a gyermekek éppen ezért szükséges ennél a fejezetnél megemlíteni az altatókat, a különféle mozgásfejlődést motiváló mondókákat, valamint azokat a játékokat, amiket főként a szülők játszottak a kisgyermekkel.

A bölcsődalok azok a dalok, amelyeket elsőként hall a gyermek, édesanyjától, éppen ezért ez a legmelengetőbbek és legmegnyugtatóbbak, egy anya gyermek bensőséges kapcsolatát mutatják. Ezek egyszerű dallamok, amelynek verssorai, akár a végtelenségig ismétlődnek, dallamai egyszerűek, magas hangokat tartalmaznak, hogy a gyermek számára nyugtató hatású legyen. Ilyen dalok voltak a jászságban a "Ringó bölcső ringadozz! Kis babuska álmodozz!""Csicsi baba, Nincsen papa, Elment apád, A malomba."- a papa ebben az esetben az élelmet jelenti. - "Csicsíjj baba aluggyá',Angyalokkal jáccoggyá'!", Tente, tente, kisbaba, Édësannya csillagja, Aluggy édës, álmoggyá', Tündérekkel jáccoggyá'!"

Az első időszak játékait, még nem lehet igazi játéknak nevezni, hiszen a járni tanulás is ide tartozik. Hiszen ez egyszerű és kikerülhetetlen életfunkció, de a hagyományos világban annak is megvolt a maga játékos szokásrendje. Amikor a kisgyermek már tud állni, szülei vagy nagyobb testvérei így bíztatták; Áll a baba, áll, Mind a kis madár, Hónapután a kert alatt, Lepkét is fog már." vagy ""Áll a baba áll, Mint a gyertya száll". Ha már segítséggel tud járni akkor e mondóka segítségével tanítgatják a járásra; "Gólya viszi a fiát, száraz pëlënkával." vagy "Jár a baba jár, Mint a kis király". Ha a szülők vagy nagyobb testvérek a háta mögött fogták ezt a mondókát, mondogatták neki; "Tol, tol, taliga, Öregapám kocsija, Nyikorog a kereke, Nyí-nyá, nyí-nyá." Ilyenkor végül jobbra-balra hajladoztatják és a végén meg is kuckolják.

Az egy éves gyermeket már "tapsikoltatják" azaz tapsolni tanították a mondóka, amelyet ilyenkor mondtak a következő képen hangzik; "Tapsi, baba tapsi!" vagy "Tapsi, tapsi pápákának, Süssünk kácsit a babának!". Ha a gyermek már egy-két éves a szülő vagy nagyobb testvér több féle játékot is játszott. Ezekben a játékokban az érintésnek is hatalmas szerepe volt. Az egyik játékban a szülő vagy más nagyobb gyermek, felnőtt két tenyere közé veszi a gyermek fejét és jobbra- balra mozgatva, ezt a mondókát mondták; Szita-szita, trombita, Szénát vetëtt a szarvára, Hajcsd ki, hajcsd ki a csordára.". Egy másik játékban az egyik szülő az orrát dörzsöli a gyermek orrához és hozzá ezt a mondókát mondta; "Pisze, pisze, Én is pisze, Të is pisze, Két kis pisze, Vesszünk össze!". Egy másik játék szerint pedig a tenyerében elkezdtek köröket rajzolgatni majd a végén megcsiklandozták a hóna alját, úgy hogy a karja belső oldalán végighúzták az ujjukat, a mondóka pedig így hangzott; "Kerekecske dombocska, Hová szaladt a nyulacska? Lyukba, lyukba, lyukba!" vagy " "Bizserére, barlangocska, Itt a lyuka, itt - itt - itt."- ennél a játéknál nem húzta fel a karon az ujjait, hanem rögtön megcsiklandozta. Térden lovagoltatva ezt játszották a gyermekkel; "Lovagol a katona, Lovagol a huszár, Lovagol a paraszt ember, Lovagol a cigány!" Az első sornál lassan mozgatta a térdét a felnőtt, második sornál kicsit gyorsult, harmadik sornál jobbra-balra ingatta az egyenletes ütemek mellé. Az utolsó sor utolsó szótagja előtt szétnyitotta a térdeit és a lábfejre estek a kisgyermekek (természetesen közben fogta a gyereket). A hintáztatásnál ezt a dalocskát énekelték; "Hinta, palinta, Régi Duna, kis katona, Ugorj a Dunába!" vagy " Hinta palinta, De fënt száll a pacsirta! Lökd mëg pajtás, a hintát, Írjük el a pacsirtát!".

A népi gyermekneveléshez természetesen hozzá tartozott a saját testrészeinek és az állatok megismerése is. Ezekről is mondókák és játékok tanúskodnak. Az ujj ismertető játék így hangzik; Ez kimënt vadászni (hüvelykujj), Ez mëglűtte (mutatóujj). Ez hazavitte (középső ujj), Ez mëgfőszte (gyűrűs ujj), Ez a kis huncut mëg mind mëgëtte!( a kisujjat megfogták, majd pedig megcsiklandozták a gyermeket. A másik mondóka tematikája ugyan az volt,de a mondóka így hangzott "Eperfa, Mëgrászta, Fëlszëtte, Hazavitte, Ez a kis huncut mëg mind mëgëtte". A testrészek megismerésénél ezt a mondókát használták; Sűrű erdő/ vagy zöld erdő (haj), Kopasz mező/ vagy sík mező (homlok), Pillangó (egyik szem), Pillangó (másik szem), Szuszogó/ vagy hortyogó (orr), Tátogó (száj) Itt lëmín (torok), itt mëgáll (has), Itt a kulacs itt igyál (nemi szerve a kisgyermeknek).

Az állatos mondókáknak fontos szerepet töltöttek be a paraszti társadalom gyermekei számára, hiszen ezek segítségével ismerték meg az állatok tulajdonságait. Az első dalok közt van a " Csiga-biga gyere ki! Ég a házad ide ki! Ha nem hiszed gyere ki, Maj' meglátod ideki!". A gólyahívogató mondókák, dalocskák közül a legnépszerűbbek voltak, amik több jász faluban is felelhetők voltak a Gólya, gólya gilice, Mitől véres a lábad? Török gyerek megvágta, Magyar gyerek gyógyítja, Síppal, dobbal, nádi hegedűvel." Vagy "Gólya, gólya vaslapát, Hozzál nekem kisbabát!". Ezeken a dalokon kívül fontos volt a gazdaságban élő állatok megismerése a pulykáról ezt a mondókát mondogatták a kisgyerekek; "Szebb a páva, mint a pulyka, Mert a pulyka véres hurka, Rud, rud, rud, rud, rud.". A libának ezt éneklték a kisgyerekek; "Száz liba ëggy sorba', Mënnek a tallóra, Elül mín a lóga, Lóg a buggyogója, Száz liba egy sorba'". Ennek természetesen több változata is ismert volt és használták. A tyúkoknál a "Kot-kot-kot-kot-kotkodács, Mindënnapra ëggy tojás" rövid kis rigmust mondogatták.

A különböző időjárásoknak megfelelően is voltak kisebb nagyobb rigmusok. Ha esik az eső ezt kiabálták éneklő hangon; "Esik az eső, Hajlik a vessző, Haragszik a katona, Mer' megázik a lova!" vagy ezt mondták szaporán; "Esik az eső süt a nap, Paprika jancsi mosogat. Hát az öreg mi csinál? Hason fekszik úppípál!". Nap hívogatónak pedig ezt énekelték; "Süss fël, nap, süss fël, nap, Kertëk alatt kisbáránka, Maj' meffagy!"[3] [4]

Ezeknek a népi játékoknak, mondókáknak megőrzése a mai napig is fontos, hiszen ez által sajátítják, el a gyermekek saját kultúrájuk alapjait. Ezeknek nem csupán a hagyományok megőrzésében, hanem a gyermek egészséges beszédfejlődésében, valamint a saját anyanyelvének elsajátításában is hatalmas szerepet tulajdoníthatunk.

[1] Sándor Ildikó: Szólj síp, szólj... https://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:jsYmpfSgJkcJ:www.tabulas.hu/cedrus/2001/04-06/szakmas.html+A+%22hagyom%C3%A1nyos+paraszti%22+nevel%C3%A9s+%22haszn%C3%A1lhat%C3%B3%22+j%C3%B3l+%22m%C3%B3dszerek%22&cd=2&hl=hu&ct=clnk&gl=hu (2011.11.22.)
[2] Dr Suba Györgyné Kovács Julianna: Vallomások Egy eltünő világ emlékei Jászapáti,Jászapáti Baráti Egyesületének kiadványa, 2009. 102p.-134p.
[3] Csete Balázs: A jászkiséri gyermek élete a születéstől a házasságig, Szolnok 1993, 16p.-20p., 22p.-26 és 34p.-39p.
[4] Faragó Tamás: Gyermekversek, mondókák Jászárokszálláson Jász Múzeum Adattár 203-79
Kép forrása : Kókai Magdolna: "Ágy lábában van a másik..." Jászberény 2010 (Faragó Teréz 1917)