A harmadik hónap

A harmadik hónapban már a gyermekünk szimmetrikus alkartámaszban tartotta magát. Ennek a képességnek az erősítésére alkalmas, ha valami érdekes tárgyat rakunk elé, amit kíváncsian figyel. Nálunk ez mesekönyv volt, de bármi lehet, amit szívesen nézeget. Ha még nehéz számára megtartania magát ezt segíthetjük is, lehet vásárolni pocakpárnát (én a szoptatós párnámat használtam erre a célra). Így ha még nem olyan ügyes, ezzel tudjuk segíteni, hogy megtartsa magát. Fontos viszont, hogy ilyen esetben nem jó a túl kemény és túl magas párna, a lényeg, hogy kicsit tartsa a fejét az érdekes tárgy nézéséhez. Boti ekkor már nagyon ügyesen tartotta a fejét, de olyan gyermeknél is hasznos, akinek ez nehezebb gyakorlat. Barátnőm kisfiát, Atikát is ezzel a technikával lehetett a legkönnyebben rávenni, hogy tartsa a fejét. 

Ezeket a foglalkozásokat, nem csupán a játéktérben alkalmaztam, hanem mindenhová vittem magammal, ha mi a hálószobában voltunk, akkor gyermekünk is ott volt és ott nézegette a mesekönyvet, míg én olvastam, vagy az apja számítógépezett. Úgy gondolom, hogy már ebben a korai időszakban is jó volt, hogy mindenhová kísérhetett minket és nem csupán az ő birodalmában kaphattak ezek helyet. Az egész ház ugyanannyira az ő otthona is, mint a miénk.

Ebben az időszakban kezdtem el érdekes tárgyakat felkötni a rácsra (ilyen szempontból előnyös volt a járóka), amit bizonyos időközönként váltogattam, de lehetőséget adtam, hogy hosszasan megfigyelhessen egy képet, érdekes plüsst, vagy csörgőt. Ezek nem teljesen Montessori szellemben készült játékok, hiszen általában puha/zörgős plüssök voltak. Viszont ebben a kezdeti időszakban is leginkább a képek kötötték le a legtovább, így legfőképpen ezeket nézegette. Hiszen attól, hogy számunkra unalmas 3 hónapig ugyanazt a 3 képet nézni felváltva, attól még egy kisgyermeknek lehet ez a világon az egyik legizgalmasabb elfoglaltság. Ha úgy érezzük a gyermekünk érdeklődését már ezek a tárgyak nem kötik le készíthetünk akár neki Gobbi- körforgót, hiszen ebben az időszakban már egyre jobban felismeri a színeket. Ezek a gömbök új tapasztalatok megismerését segítik, hiszen a gömböket egy szín különböző árnyalataival vonjuk be, egyre magasabban helyezzük el egymáshoz képest, ezzel fejlesztjük a látótér mélységének érzékelését. A gömbök azonos síkban helyezkednek el, de egyre magasabban, ennek egyensúlya figyelemfelkeltő, de ugyanakkor megnyugtató hatású.[1]

Az első időszakban a gyermek és a természet kapcsolata sokszor a sétálás közbeni időeltöltés, ami történhet hordozókendőben és babakocsiban is. Attól függően, hogy mikor született a baba ajánlott egyre több időt kint tölteni vele. Szívjuk be magunkba mi is a friss levegőt élvezzük a természet hangjait. Nyáron vigyük ki a gyermekünket egy plédre, egy fa alá, hagy nézze a mozgó faleveleket, ezeken át beszűrődő napfényt, ősszel és tavasszal ugyanezt megtehetjük babakocsiban is. Boti augusztusi baba volt, így ez már nálunk ősszel történt. Akár egy melegebb téli napon is sétálhatunk vele a természetben úgy, hogy ő is lássa a fákat és a téli tájat. Ezzel már ebben a korai időszakban elkezdhetjük a természet szeretetére nevelni.

[1] Marie-Hélѐne Place: 60 Montessori fejlesztő gyakorlat kisbabáknak, Móra kiadó, 2018