A második hónap

A második hónapban még hasonlóan foglalkozhatunk vele, mint az elsőben. Ekkor már elkezdhetjük elkészíteni neki a játékos tevékenységekre kialakított teret. Úgy készítsük el, hogy hagy legyen lehetősége megismerni a környezetét. Előnyös, ha ilyenkor nem egy falvédővel körülzárt teret jelölünk ki erre, hanem egy olyan járókát vagy matracot, amiből mindent láthat maga körül. Az a cél ilyenkor, hogy legyen alkalma összpontosítani, hiszen a Montessori nevelésben a koncentráció és az akarat központi helyet foglal el. Ennek a tapasztalatszerző helynek minden eleme fontos, hogy a csecsemő életkorához igazodjon.[1]

A játéktér nálunk a konyhában lett kialakítva (sajnos kicsi a ház). Ennek tartalma: a járókában elhelyezett kényelmes matrac, egy kontrasztos textil pelenka, 3 db plüss és képek voltak. A plüssök nem szigorúan egy helyre voltak zsúfolva, hanem a járóka minden pontjában volt egy-egy. A képek pedig a fal felőli rácsnak voltak támasztva. Összességében próbáltam úgy kialakítani (mivel látása ilyenkor még kezdetleges volt), hogy legyen egyszerű, nem zsúfolt, de mégis felkeltse az érdeklődését. Például a textil pelenkán csak néhány egyszerű minta legyen látható, a képek nagyméretűek és fekete fehérek legyenek, szerencsés, ha a plüssök szemei jó nagyok. Ebben az időszakban még nem fontosak az apró részletek a számukra, hiszen nem látják ezeket. Mielőtt meg kaptuk volna a járókát, a képeket (bár nem szabályos, hiszen külön kell a játékteret és az alváshoz szánt teret kialakítani), de néhány hétre mi mégis a kiságyba tettük. A kisfiamat ilyenkor hasra fordítottam, a képek pedig ösztönzőleg hatottak rá, hogy gyakorolja a fej megtartását.

Ezek mellett szerintem fontos, hogy a gyermeket már az elejétől belevonjuk a családi életbe, ezért jó, ha ott van, ahol mi vagyunk. Így az állandó kommunikáció éneklés mondókázás akár mosogatás, főzés közben is megtörténhet.

Ebben az időszakban legtöbbet a képeket használtam eszközként, hiszen ezeket látta és kedvelte leginkább. Ezzel lassanként a koncentrációját is erősítettük. Nem kell meglepődni, ha az első időszakban csak pár perceket 5-10 percet vagy kevesebbet tölt el a gyermekünk ezeknek a nézésével. Ezek mind gyermekfüggők van, aki fél/egy órát is képes így egyedül ellenni mások, csak pár percet. Az idő előrehaladtával ez az idő folyamatosan nő, de persze függ gyermekünk habitusától, közérzetétől, kedvétől.

Vannak azonban olyan gyerekek, akiket ez nem köt le, azoknál javaslom a függők használatát a játéktérben. Itt is törekedve arra, hogy kontrasztba legyenek a tárgyak (a fekete-fehér a legjobb, de lehet piros-világossárga, vagy sötétkék-fehér).

Akinek van lehetősége egy nagyobb játéktér kialakítására hasznos, ha a matrac azon széléhez, ami a falnál van, egy tükröt rak, így a gyermekünk tudja magát figyelni, valamit a kirakott eszközöket a tükörből is szemlélni.

[1]Marie-Hélѐne Place: 60 Montessori fejlesztő gyakorlat kisbabáknak, Móra kiadó, 2018