11.hónap

Boti egyre pörgősebb lett, az eddig nyugodtan egyhelyben ülő kisfiam egyre többet mászik, áll, kapaszkodva lépeget és próbálgatja határait. Kicsit fel is adta a leckét, hogy milyen új játékokat találjak ki, ami egy esősebb nyári napon is lefoglalja, és kevésbé vágyik ki a kertbe.

Az egyik ilyen játék volt a tapintás fejlesztését szolgáló kincsesláda, már korábban is lehetett volna ezt oda adni neki, de eddig gyűjtöttem a tárgyakat. Bár még mindig nem értem el a Tim Seldin által javasolt 100 tárgyat, de már kellő mennyiség gyűlt össze így is, hogy hosszabb időre lekösse a kisfiam. Ebbe mindenféle anyagot csempésztem, mint kagylót, szivacsot, szíjat stb. Az elkészítésnél figyelembe kell venni a gyermek életkorát. A kicsik ilyenkor még minden érzékszervüket használják a tárgyak megismeréséhez. Éppen ezért fontos, hogy ne tudják lenyelni, ne legyenek élesek, ügyelni kell arra, hogy ne tudjanak kárt tenni magukban. A legjobb, ha a kincsesláda varázslat és a meglepetés erejével hat rájuk, így közben a felfedezés örömét is megtapasztalják. Célszerű éppen ezért 50-100 tárgyat összegyűjteni és ezeket váltogatni a ládában. (nekem eddig csak 20 sikerült, de mindenhol nyitott szemmel járok, és ha valami olyat fedezek fel akár egy bolhapiacon már gondolatban a kincses ládába is rakom.

A kézügyesség fejlesztésére igazán hasznos játék a horgászás. Egy lavórba vizet öntöttem és beleöntöttem a műanyag labdáit, amiket a formabedobóhoz szoktam használni. A kezébe adtam egy teaszűrőt és egy nagyobb szűrőt. Az egyiket könnyebb volt megfognia, de méretéből adódóan nehezebb volt kimerítenie vele a labdákat. A másikat nehezebb volt ugyan fogni, de egyszerre akár két labda is a "hálójába" akadt. Miután megmutattam neki és ő kipróbálta, a nagyobbat választotta. Ez igen bonyolult koordinációs játék még ilyen idősen, de hosszú időre lekötötte a figyelmét. Bár bevallom mikor megunta kézzel szedegette ki a labdákat a vízből.

Lassan, ahogy eléri az egy éves kort a kozmikus nevelés is egyre szélesebb repertoárban használható. Esős napon nagyon hasznosak a kártyák, amiket már lassan fél éve használok nála. Egy-két állatot már saját nyelvén meg is nevez, mint kutya "ku", macska "cisz", tehén "bú".

Az összes játéknál, így ennél is nagyon fontos a türelem, míg 6 hónaposan egyszer vagy volt olyan, hogy egyszer sem bírta végig hallgatni az állathangokat. Mostanra, leveszi a polcról a kártyákat és van olyan alkalom, hogy háromszor-négyszer is meghallgatja ezeket. A játék végén mindig kiterítem neki ezeket a képeket és kedvére nézegetheti. Néha megkérdezem tőle, hol a tehén, hol a kacsa és örömmel keresi a képek között a megfelelőt.

Nyáron eső után hamar meleg lesz és ilyenkor a legeslegjobb játék, ami csak létezik a világon a sarazás. Egy szülő számára ennél borzalmasabb, piszkosabb játék nincs is a világon, viszont ez a játék is a kozmikus nevelés része. Megtapasztalhatja a nedves föld érzését, a színét, állagát, ahogy beletapos, megfogja, magára keni. Roppant jó móka és közelebb kerül a gyermek a természethez. Kipróbálhatjuk magunk is ezt a játékot. Ha nem foglalkozunk azzal, milyen koszosak leszünk, és kicsit engedünk a gyermeki énünknek magunk is megtapasztalhatjuk, mennyi örömöt találhatunk egy jó kis tapicskolásban a vizes földön.