Az első hónap

Miután megszületett a kisbabánk kezdhetjük is a Montessori nevelést. Első időszakban nincs szükség semmi külön fejlesztésre, csak sok szeretetre, közelségre, intimitásra, és ami a legfontosabb a gyermekünk megismerésére. A gyermekágyi időszak nagyon jó alkalom arra, hogy elkezdjük megismerni ezt a csodát, aki most már végre itt szuszog a kiságyában, vagy a mellkasunkon. Már itt érezhető, hogy minden gyermek más és mástól különleges.

Természetesen 1-2 hónap nem elegendő arra, hogy kiismerjük teljesen gyermekünket, de talán arra elegendő, hogy kicsit megismerkedjünk egymással. Hibázni fogunk, hiszen ritka az olyan szülő, aki az első pillanatban tudja, hogy mit kell tenni a babájával, főleg akkor, ha ez a picike csöppség az első gyermekünk. Ám mivel minden gyermek más, így fontos megjegyeznem, hogy attól hogy az első gyermekünk ezt meg azt csinálja nem törvényszerű, hogy a testvére is ugyanazt fogja.

Ilyenkor persze jönnek a rokonok és a barátok és elhalmozzák az anyukát rengeteg tanáccsal (ami az egész gyereknevelésünket végig kíséri), de mi próbáljuk meg ezeket kizárni és csak a kisbabánkra és magunkra figyelni. (A legjobbnak tartom, ha az első pár hétben nem is jönnek látogatni a kis családot, hiszen össze kell még szokniuk nekik is).

Ebben az időszakban a legfontosabb, hogy felvegyük a kisbabánk rezgéseit, mit hogyan és miért szeretne. Ő csak sírással tud kommunikálni és nagyon nehéz nekünk buta felnőtteknek megérteni. Egy valamit viszont nagyon bölcsen mondott egy kedves barátnőm, bárki bármilyen tanáccsal is jön, hiába példálódzik azzal, hogy ő már hány gyereket felnevelt, ő ezt jobban tudja, egy valamit fontos megjegyezni: ezt a gyermeket még senki nem nevelte fel.

Ekkor még igazán nincs szüksége semmi másra csak a megfelelő intimitásra és biztonságra. Nagyon jól el tudja lazítani a kisbabát a babamasszázs, és elmélyíti a kötődést is a szülő és gyermek között. Nálunk ez mellett még sokat segített a hordozás, ez persze nem biztos, hogy minden babára ugyanúgy hat, de nekünk például séta közben vagy akár otthon is sokkal hamarabb megnyugodott, ha érezte a közelségem.

Nagyon jó hatással van a gyermekre már ebben a korai szakaszban is a kommunikáció. A kisbabák szeretik, ha a felnőttek gügyögnek, és bugyuta hangokat adnak ki, ezek megragadják a figyelmüket. Az pedig köztudott, hogy a versek, mondókák, altatódalok, vagy ha felolvasás közben ringatózunk a gyermekünkkel, megnyugtatják a babát. Vannak ugyan olyan babák, akik könnyen megrémülnek, könnyen sírni kezdenek erős fényre, hangokra vagy érintésre. Ne izguljunk. Ő most jött a világra, ahol még nem sokkal ezelőtt egy kellemes meleg sötét helyen volt, ahova csak tompa hangok szűrődtek be. Teremtsünk akkor egy olyan közeget, ami számára megnyugtató, erősítsük azzal a kötődést, hogy az erős fénytől, durva zajoktól mentes közeget próbálunk biztosítani, érintsük meg lágyan, beszéljünk halkan.[1]

"Az igazán jó szülői gondoskodás összhangban van a kisbaba agyának fejlődésével. Az agytörzs normális fejlődése újszülött korban a megnyugtató érzékszervi és társas tapasztalatok függvénye. Az odaadóan gondozott kisbabának olyan neurobiológiai adottságai lesznek, melyek növelik az esélyeiket a hosszú, egészséges és boldog életre."[2]

1-2 hónappal születése után már egyre aktívabb lesz. Erre az időszakra még bőven elegendőek az 1. képen látható függők. Nálunk például ajándékba kapott egy spirált, amit az ágy rácsára tekertem. Nem szigorúan véve Montessori játék, viszont észrevehető, hogy nem sok élénk szín van rajta, inkább kontrasztos, mert így egy-két dologra kell csak koncentrálni, ami neki még bőven elég. Nagyon fontos, hogy ébrenléti idő alatt se halmozzuk el játékokkal csak 1-2 tárgy legyen amire koncentrál. Már ezen első időszakban is elkezdhetjük (a köldökcsonk leesése után) hasra fordítani a babát. Én bevallom csak napközben mertem úgy altatni.

[1] Tim Seldin(2017): Hogyan neveljünk boldog gyermeket, Kolibri Kiadó
[2] Tim Seldin(2017): Hogyan neveljünk boldog gyermeket, Kolibri Kiadó,p.26